Szecskanapi élményeim

Mint a legtöbb gyerek, én is vártam már a szecskanapot, viszont egy kicsit féltem tőle, mert az előző hetekben nem hallottam sok jót erről az egészről. Azon a bizonyos pénteki napon a legtöbben még vidámak voltunk. Délelőtt volt a bemutatkozás, ami szerintem elég jól sikerült, így egy kicsit oldódott az amúgy is nagy feszültség. Viszont ahogy közeledett a délután, egyre jobban kezdtünk félni. Aztán elkezdődött a szecskáztatás. Titokban reménykedem, hogy talán engem nem fognak majd felhívni a színpadra. Nem így történt. Amikor kimondták a nevemet, a szívem elkezdett hevesebben verni, és úgy éreztem magam, mint egy halálraítélt. Az én feladatom az volt, hogy el kellett mondanom a szecskaszöveget, amit természetesen nem tanultam meg. Mivel nem tudtam elmondani, más feladatot kaptam. Meg kellett hámoznom egy fej vöröshagymát, aztán apró darabokra aprítani. Miután ez megtörtént, enni kellett valamennyit a hagymából, ami, nem mondom, maga volt az élvezet. Aztán fogat kellett mosnom, persze ezt is a színpadon. Annyi vigaszom azért volt, hogy a fogkefét megtarthattam emlékbe. Szerintem ez jó móka volt.

Horváth Szilvia (9. d)

Sziasztok!

Itt vagyunk, december közepén, tehát ismét eltelik lassan egy év. Megszoktuk már, hogy gyorsan repkednek a napok, hetek, hónapok, s ezt az idei tanév fordított hetével kapcsolatban is megállapíthatjuk. Ez az 5 nap, melyen minden a feje tetejére állt, azt hiszem, mindenkinek felejthetetlen volt, különösen gondolok itt végzős társaimra; mivel többször nem élhetjük át „testközeléből” ezeket a csodálatos pillanatokat. Eltűntek a folyosókról a kreatív díszletek, a jelvények a diákok nyakában, már a dübörgő zene sem zavarhatja tanárainkat a szünetekben, s ismét visszatértünk a hétköznapok szürkeségébe.

Összességében színvonalas műsorokat láthattunk, s a diákigazgató választás és a szecskaavató nagyon jól sikerült. Legfőképpen a választás hagyott mély nyomot a negyedikesekben. A felkészülés, a sok-sok munka, a közös tánc mind-mind az összefogás jegyében telt. Úgy gondolom, ezért a hatalmas buliért érdemes volt ennyit dolgozni. Ha megengedtek egy jó tanácsot, a leendő tizenkettedikeseknek azt javasolnám, hogy: készüljetek fel rá rendesen, de vegyétek véresen komolyan, hisz ez csak egy jó játék, ahol mindenki csak nyerhet!

Molnár Ákos voltam, a 12. b-ből, s ez úton szeretném megköszönni magam, és társaim nevében azoknak a szavazatait, akik ránk voksoltak!

Szeretem vagy nem?

Minden ember életében szerepet játszik a zene. Ha jól meggondoljuk, már csecsemőkorunkban is zenét hallgattunk (amikor altattak minket), sőt már anyukáink hasában is „buliztunk” az ABBÁ-ra, vagy a Rolling Stonesra. Van, aki imádja, van aki utálja; de senki nem tud úgy elmenni egy szám mellett, hogy ne lenne valamilyen véleménye.

Mi szabja meg azt, hogy tetszik valamilyen zenen, vagy sem? Természetesen a mi egyedi ízlésünk, ami néha „mellékvágányra” csúszik. Sokszor hallgatunk meg olyan dalokat, amelyek jól szólnak, csak éppen az a pláne, hogy sokunknak fogalma sincs róla, mit hallgat. Nem mindenki rendelkezik ugyanis kitűnő angol, német, francia, stb. nyelvtudással, hogy megértse ezeket a külföldi nótákat. Meghallgatjuk őket, mert rádiókból (Ez itt a reklám helye!) ezek szólnak, a haveri kör is ilyen zenét hallgat. Már-már ciki, ha nem ismerünk napra készen minden menő számot: „Öcsém, de hülye vagy! Ne mondd má’ nekem, hogy nem ismered az Offspring legújabb tutkó számát???!” – mondja egy magát „intelligensnek” tartó ismerősünk, és mi azt se tudjuk, merre nézzünk, mert fogalmunk sincs, mi a csuda az Offspr… vagy micsoda!!!

Pedig még vannak köztünk olyanok, akik ragaszkodnak egyéni zenei ízlésükhöz, a többség akármilyen zenei normát diktál. Ne cikizzük ki azt, aki a komoly zenét szereti, vagy jazzt, esetleg a népzenét, mert attól ő még értékes ember, hogy más az ízlése.

A „többség” között is lehetnek „véresen” komoly ellentétek. A rockerek igenis kikérik maguknak, hogy ők nem punkok, és fordítva is igaz. A disco zenében se mindegy, hogy valaki a dance-t szeret, vagy techno-t! Vannak, akik már saját zenekarral is büszkélkedhetnek. Ha szakember meg meri ezeknek a kedves, önbizalommal telt egyéneknek mondani – akik rendkívül kreatívan gazdagítják a magyar zenei palettát-, hogy ezt a műfajt nem kellene erőltetniük, mert nem nekik való, akkor teljesen felháborodnak, hogy ócsárolják az ő zenei tehetségüket.

Ők csak jót akarnak a zenei közízlésnek. Kár tagadni, mert sajnos így van, ezek a kis „eldugott” együttesek erősen befolyásolják az ifjúságot. Aki nem ismeri őket, az nem is számít. Az általuk játszott számok igazából eltakarják a zenének azon tulajdonságait, amelyeket a többség nem is ismer. Például: egy igazi zeneművet bonyolult akkordok alkotnak, amelyeket a különböző szólamokban, a legváltozatosabb formákban jelentkezhetnek.

Ahány ember van, annyiféle ízlés. Ez a kis cikk nem fogja megváltoztatni senki stílus, csak arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy sok más értékes dolog van, ami miatt meg lehet ítélni az embert. Ne döntsünk csak a kedvenc együttese alapján!

AMO

A karácsonyról

Advent jelentése várakozás. Várakozás a szeretet ünnepére, amikor már koszorúnkon a 4. gyertyát is meggyújthatjuk. Ha azt a szót hallom, karácsony, egyből melegség önti el a szívemet. Ebben a rohanó világban a karácsonyi készülődés nem olyan, mint régen, évekkel ezelőtt, de amikor szeretteim bontogatják a csomagjaikat és látom a szemükben azt a fényt, ami sugárzik belőlük, akkor ez a dolog már elhanyagolható.

Természetesen nem csak ajándékot kapni jó érzés, hanem mások megajándékozása is. Nem az a lényeg, milyen drága az ajándék, a szeretet a legfontosabb!

Péter Melinda

Régi karácsony esték… Titokzatos neszek, suttogások, sürgés-forgás, izgatott készülődés, jól eső titkolózás. Majd egyszer csak kitárul az ajtó, s mi felnőttek és gyermekek ott állunk ünneplőruhában, s ámulva csodáljuk a tündöklő karácsonyfát. Karácsonykor, december 24-én emlékezünk meg Jézus születésének napjáról.

Ilyenkor az emberek megajándékozzák egymást és szeretettel telik meg az ünnep. Szívünket, lelkünket betölti a szeretet, a béke, a boldog várakozás és az ajándékozás öröme.

„Csengessünk csengőkkel,
Szeressünk szeretettel,
Örüljünk, ha sírunk,
Ha ránk tör minden ember…”

Bojkovszky Edina