Gondolatok és elmélkedések életről és szabadságról

„Talán sosem tudjuk meg életünk során, hogy miért vagyunk, voltunk és leszünk.
Gyakran elmerülünk a félelmeinkben. Félünk a haláltól, a jövőtől, csak a jelen pillanatot nem vesszük észre.
Vajon az emberek érzik-e, hogy a jövőt várva teljesen megfeledkeznek a jelenről? Vajon belegondolnak-e abba, hogy miközben ezer meg ezermillió dolog történik velük, ők csak arra koncentrálnak, hogy mi lesz holnap vagy holnapután? A válasz: Nem.
Miért nem? Mert, ha a jelenre koncentrálnának, odafigyelnének önmagukra is, akkor egy erősebb én jelenlétet érzékelnek, és megszólalhatna az a belső hang, aminek üzenete megzavarná a lelki nyugalmukat. Lehet, hogy elrohantunk az élet lényeges pillanatai mellett??
Pedig a mondás így szól: Carpe diem! De ha nem fogadjuk meg senki tanácsát, akkor sem kell a holnapért küzdő maximalistának lennünk, csupán oda kell figyelnünk önmagunkra, a belső hangunkra, természetesen most nem az egoizmus felerősítésére gondolok. Ha magunkban teremtünk rendet, ha észrevesszük a ma örömeit, a perc csodáit, mennyivel másként gondolnánk a jövőre. Ha egy ember vezérli önmagát, és segít másokon, hogy ők is megtalálják önmagukat, azzal változásokat indíthat el a világban. Egy embertől eredhetnek az igazán nagy dolgok. De társakra, jó közösségre is szükség van a megvalósításhoz.

„Sokat gondolkodtam már azon, hogy mi lesz, mondjuk néhány száz év múlva, hogy fog kinézni a világ, milyenek lesznek az emberek?! Ha csak visszatekintünk a múltba, és kicsit elgondolkodunk azon, hogy mit tanultunk történelemből, akkor látjuk azt a hatalmas változást, ami lezajlott az elmúlt pár száz évben – talán azt is írhatnám: a társadalmak fejlődését, de ez a szó nem mindig fejezné ki a valóságot. Természetesen jobb lett az életszínvonal, olyan létesítmények épültek, melyek ma elengedhetetlenek az ember számára. Újabb és újabb dolgokat fedez fel az ember – de mi lesz, mondjuk 2300-ban?! Nem tudom elképzelni, hogy majd 1000 m magas házakban élünk és a kocsink repülni fog! Inkább drasztikusabb jövőképem van.
Szerintem addigra, már lakhatatlanná válik a Föld. Olyan mértékű már jelenleg is a környezet pusztulása. Az energiahordozók készlete is kimerülőben van.
Nem is beszélve az ember morális leépüléséről! Már most is azt tapasztalom, hogy nincs időnk a másikra. Nem törődünk barátainkkal, a körülöttünk lévő emberekkel. Ez biztos régen is megvolt, de nem ilyen szinten! Ezt az új, felgyorsult, túlhajszolt életforma hozta magával, és ennek eredményeképpen egy ÉRZELEMNÉLKÜLI VILÁGBA csöppenünk! Minden monotonná válik, a pénz irányít, nincs időnk a szeretetre.
A vallásról ejtenék még pár szót. Én hiszek Istenben, járok szentmisére, de egyre jobban azt tapasztalom, csökken azok emberek száma, akik járni fognak templomba. A másik véglet pedig az, hogy bizonyos emberek azért járnak misére, hogy mutogassák magukat ott. Nincs igazi hit, se átélés, se szeretet, se alázat, csak képmutatás. Ennek nincs értelme! Akkor inkább legyen pár ember csak a templomban, de hogy azért járjon a néni oda, hogy az új kabátjával dicsekedjen, annak semmi értelme. Inkább a mindennapi életünkben kellene megjelentetni a hitet, a vallás értékeit. Kevesebbet a felszínen, többet a mélyben!!”


A mai embereknek, fiataloknak igen korlátozott lehetőségei vannak a jövőre nézve.
Hiába hordoz valaki tehetségeket, képességeket, a fizikai-anyagi, lelki-szellemi korlátok szinte áthághatatlanok. Az egész társadalom a látszatra, felszínre épül. A valódi értékek nem számítanak.
A jövő embereit a jelen emberei nemzik majd. Mi lesz hát velük? Van remény?
Nem tudok mást tenni csak némán, nézni a tömeget, ahogy hömpölyög. A tömegben elvész az egyén, az egyéni szabadság, a sokszínűség. Ha megállsz egyedül ebben az áradatban, mint egy szobor, akkor is korlátod lesz a tömeg.
Hiába üvöltesz a süket fülébe, hiába mutatsz utat a vaknak, hiába tanítod meg járni a bénát, hasztalan. A tömeg nem változik, legfeljebb egy idő után magával sodor. Hogyan lehetne változtatni az emberen???”

„Mit is jelent az a szó: Szabadság? Mindenkinek mást és mást. Én úgy vélem, hogy az ember már születése pillanatától kezdve egy olyan,,rendszerbe’’ kerül, ahol nincsen meg a saját ,,én’’-je . Lehet, hogy egy bűnözőnek a szabadság jelentése egyenlő azzal, hogy már nem kell a rácsok mögött élnie. Vagy egy kisgyermeknek, hogy ha annyi csokit ehet, amennyit csak akar. De mit jelent valójában a szabad akarat?
Szerintem minden ember korlátozva van mások vagy éppen saját maga által. Nincsen,,teljes értékű’’ szabadság. Sok embert a közvetlen környezete, a családja, a párkapcsolata korlátoz. De véletlen-e ez a gátoltság, ami az életünkben folyton felbukkan és akadályoz?
Ahányan élünk ezen a világon, mindenki szemében más értéket és jelentőséget kap ez a sokszor hatalmas erővel bíró szó. Mit érzünk akkor, amikor kimondjuk: SZABADSÁG? Boldogságot? Vagy éppen fájdalmat? Sokan azt hiszik, hogy ez a szó csak pozitív érzésként jöhet létre. Pedig a szabadságnak megvan a maga „súlya”, felelőssége is.
Minden embernek el kellene azon gondolkodni, hogy mit is jelent a szabadság, hogy maga jöhessen rá, ennek a szónak a rejtett értelmére.”

„Szabadság… gondolom senkinek nem kell definiálnom, hogy mit jelen ez a szó. De ha jobban belegondolunk nem csak fizikai/anyagi szabadság létezik. A szabadság nem egyenlő az önállósággal.
Szabad-e minden ember, aki azt hiszi magáról, hogy az? Vagy erre képessé kell válnunk? Csak az éri el, aki szabaddá tud válni, mondjuk lelkileg? Vajon mit jelent ez? Talán azt, hogy senki nem befolyásol? Például ha valaki megpróbálja ránk erőltetni az akaratát, akkor ő a mi döntésünknek szabadságát veszi el?
Vannak terroristák, akik a szabadság nevében ölnek, akkor az milyen szabadság??
Talán ha belenézünk a másik ember szemébe, akkor láthatjuk csak igazán, mennyire szabad a lelke.
Lehet egy ember fizikailag kötött, de lelkileg szabad. A személyi szabadság nem azt jelenti, hogy nem törődünk a másikkal. Nem jelent felelősségnélküliséget. A szó jelentése szinte megfoghatatlan. Nehéz megmagyarázni. Én az önuralom jelentésével kapcsolnám össze a szabadság fogalmát.
A mai felpörgetett, rohanó világban élő emberek, talán már nem is képesek az igazi szabadság megélésére.”

„A szabadságról nem lehet általánosságban beszélni, mert lehet, hogy ami az egyik embernek azt jelenti, hogy szabadság, a másiknak pont az a dolog jelenti a szabadság elvesztését. Szerintem igazán szabadok sohasem lehetünk, mert mindig lesz valami, ami akadályoz bennünket. De ez csak a külső szabadság.
Vajon hányszor tesszük fel magunknak a kérdést: Szabadok vagyunk?
Szerintem az emberek többsége igazán nem gondolkodott el a szabadság mélyebb értelmezésén. Talán még azt se figyelte meg, hogy ő szabad-e vagy sem, csak éli a hétköznapjait. Legtöbben úgy gondolják, ha nincsenek börtönbe zárva, bárhová elutazhatnak, akkor szabadok.
Ez tényleg így van, vagy csak illúzió, amit szabadságnak hiszünk?
De az is lehet, hogy nem vagyunk egyáltalán szabadok, amit teszünk, nem szabad akaratunkból tesszük, hanem azért, mert valami erő, ösztön irányít bennünket.
Lehet, hogy mindannyian alá vagyunk rendelve egy rendszernek, amit különböző erők alkotnak, és valaki vagy valami irányítja azt. Lehetséges, ha tudnánk az igazságot, már nem éreznénk magunkat szabadnak. Ahhoz, hogy ráláthassunk arra, hogy szabadok vagyunk-e, egy magasabb tudat szintre kellene emelkednünk, szerintem ettől függ a szabadságunk, a dolgokra való tiszta rálátástól.”

„Játék az élet….
Játék az élet, melyben élünk. Igen! De hogyan? Változóan! Ki így, ki úgy! Az élet, melyben élünk csupa öröm és bánat. Talán nem kéne, hogy végünk legyen, de ez így van megírva. Megírva? Igen! A nagykönyvben, amely sok ember sorsát dönti el. Játszunk, nyerünk, vesztünk. Ez az élet rendje.”

„Eddigi nem túl hosszú életemben, azt éreztem és tapasztaltam nagyon sokszor, hogy az emberek számára csak a teljesen radikális megoldások az egyedüli lehetőségek. Ezt így érzem a szabadsággal kapcsolatban is. Egyik radikális megoldás például a teljes anarchia lenne, amikor is az embereket semmi és senki nem irányítaná, de ezáltal a Homo sapiens sapiens megszűnne gondolkodó ember lenni, és újból az állati sorba züllene. A másik megoldás a kemény, önkényuralmi diktatúra lenne, amelyben teljesen lekorlátoznák az ember tudatát, nem adnák meg nekik a megismerés lehetőségét, így azt gondolná a nép, amit emberi mivoltából megszokott, hogy ez az ideális állapot. Aztán az egyik véglet átcsapott a másikba. A diktatúrát felrúgva a szabadság nevében anarchiát szültek a változások. Az anarchia pedig, a másik ember jogainak teljes megsemmisítésébe torkollott. Lehet, hogy furcsán hangzik, amit írok, de az emberek főleg a szélsőséges állapotokra képesek. Szerintem nem volt és talán most sem érett az ember a szabadságra. De mikor válik azzá? Mi kell ahhoz, hogy szabadok lehessünk? Talán az, hogy először is a másik ember szabadságát tudjuk tisztelni?
Egyébként az ember azért nem állat, mert a társadalom egysége, a közösség működése érdekében hajlandó bizonyos korlátokat betartani. „

„Szabadság (mint szinte minden ezen a világon) relatív. Tehát minden ember számára mást jelent. Az én véleményem szerint a mai (közel jövőbeli) világban nem lehet tökéletes szabadságot birtokolni. Ez maga lenne az ,’utópia ’. Ha minden emberből, aki valaha élt, él, és élni fog –hiányozna a gonoszság, ártani akarás, önzés, egocentrikusság talán akkor … ha minden gondolat és érzelem eredendően lenne jó és pozitív … talán akkor nem kellenének korlátok és törvények! De mi már csak emberek vagyunk! Rosszabbak az állatoknál… pont a gondolkodás kézsége miatt! Ha engednénk, hogy a tudattal átvilágított egészséges „ösztöneink” irányítsanak, nem pedig örökös önző célok, illetve manipulatív gondolatok, ha nem magyaráznánk meg folyton a hibáinkat, hanem változni is akarnánk, akkor talán lehetségessé válna, megvalósulna a lehetetlen. De mindaddig, amíg olyanok vagyunk, amilyenek addig talán jobb is, ha irányít minket valami vagy valaki! Talán jó, hogy meghatározzák nekünk, hogy mi a jó és a rossz, a bűn és a jótett.(Persze nem mindegy, hogy ki vagy mi mondja meg. Mivel az ember befolyásolható.) Mindaddig, amíg nincs saját erkölcsi alapunk, amit a lelkünk mélyén hordoznánk, mint belső iránymutató erőt, addig kívülről kell ránk erőltetni azt törvények formájában.”

„Nem a világ mondja meg, hogy ki vagy, hanem Te magad! Te irányítod a sorsod. Higgy magadba! Ha te nem bízol magadban, akkor ki hisz benned? Ha nem törődsz magaddal, ki fog veled törődni? Van egy bizonyos önzősége az embernek. De ez kell, mert e nélkül senki az ember az életben.
Szabadnak kell lenni.
Ha valaki érezte már a szabadságot, akkor mit érzett?
Szabadság? Mi az?
Szabadnak lenni annyit tesz, hogy mindent elért az életébe, végre szabad lehet? Magszabadultam ettől a gondtól. Akkor most szabad vagyok?
Sokak szemében úgy tűnik, hogy igazából a madarak és a halak a legszabadabbak. A halak szabadon úszkálhatnak a vízben. A madarak is szabadon szállnak a szélben. De valóban szabadok? Tudják-e hogy mit akarnak? Tudatosak-e akaratukban?
Tudjuk-e, hogy mi van az életen túl? Szabadság? Rabság? Vagy csak egyszerűen meghalunk? A halál után szabadok leszünk?
Ha megszűnik a testi függőség a halállal, akkor szabaddá lesz-e a lélek? Mennyi kérdés. Egy ilyen alapvető dolgot, mint a szabadság kérdése, lehetne több ezer oldalon áttaglalni, de az igazi értelmét nagyon nehéz megmagyarázni. Mindig függünk valakitől. Van, aki tőlünk függ. Hiszen az egész világ függőségek, kapcsolódások rendszere. Minden mindennel összefügg.”

11. a

Néhány gondolat a szeretetről és a karácsonyról

„Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: érthetetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is. Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet…..” /Paracelsus/

„Szeretet. Persze, létezik. Sőt! Mindenkiben megvan, ha akarja, ha nem. Ami nem mindegy az az, hogy mennyire irányítja, vezérli a szeretet az adott ember cselekedeteit. Sajnos, a mai világban viszont az tapasztalható, hogy minden üzletté válik. Ennek az „adok-kapok” kapcsolatnak a megnyilvánulásai az érzelmeinkre is rányomja a bélyegét. A szeretet és az ünnepeink viszonya is egyféle sztereotípiába ment át. Szerintem ma már az sem meglepő, ha egy 2-3 éves kisgyerek egy margarin vagy mosópor reklámból tudja meg, hogy Karácsonykor az emberek „szeretik” egymást. Egész évben alig látni hasonló célzatú reklámokat. Puszta logikával és tárgyilagossággal ebből mi következik? Szóval máskor nem szeretjük, és ne is szeressük egymást? Máskor ne figyeljünk oda egymásra? Ne próbáljunk örömet okozni, akár ajándékkal (pl. bon-bon, csokoládé, stb. lásd reklámok) Ha egyszer csak közénk csöppenne egy lény, akinek a mi világunk teljesen idegen, nem tudom, milyen következtetést tudna levonni rólunk, ha mondjuk csak a „mindennapi” életünket látná kívülről…(Megjegyzem: azért hozom fel a reklámokat, mert az ún. „mindennapi” életben mindenhová „betették a lábukat”. Akár azt is mondhatnánk, hogy az ember valószínűleg a születésétől a haláláig folyamatosan reklámokkal van bombázva. Kérem, itt új fogalmak születnek: reklám-szeretet, reklám-ember, reklám-ünnep) De mit is lehet erre mondani, aki eddig úgy gondolta (vagy legalábbis úgy hitte), hogy nem fontos neki az igaz szeretet, annak a mai világban már nincs is sok esélye a feleszmélésre. SZERETET=FELESZMÉLÉS”

Bővebben…

Szent István vértanú és a regölés

A karácsonyi ünnepkör nem záródik le december 25-ével, noha ez a fénypontja.

Karácsony másnapja, december 26-a Szent István vértanú ünnepe. István Jeruzsálemben élt, az első hét diakónus egyike volt, akiket a hívők az apostolok segítőivé választottak. Nemcsak az igehirdetésben, de a szegények gondviselésében is jeleskedett. Ezért sok haragosa támadt, törvényszék elé állították, s mivel ott is állhatatosan kitartott hite mellett, a csőcselék rárontott, kihurcolta a városból és agyonkövezte i.sz. 37-ben. Így ő lett a keresztény vallás első vértanúja. A bécsi Stephansdom éppúgy az ő tiszteletére kapta a nevét, mint államalapító első királyunk. Hazánkban már Géza fejedelem emeltetett neki szentelt templomot Esztergomban, ahol fiát megkereszteltette. Több falu, helység őrzi nevét. A győri és pápai székesegyházban Maulbertsch freskói örökítették meg a szent életének fontosabb jeleneteit. A kőművesek, kőfaragók patrónusa, a jó halál és a lovak védőszentje volt. Nyugat-Magyarországon és Burgenlandban még ma is él az ún. Stefanreitennek, azaz az István-lovaglásnak a szokása. December 26-án a legények kora hajnalban kilovagolnak a határba, hogy a következő évben a ló egészséges maradjon, s magukat is az Úr oltalmába ajánlják.

Ez az időszak, mint már sokszor emlegettük, a téli napfordulóhoz kötődik. Az egyház a pogány áldomások megszűntetésére fogadta el az istvánolást, István-köszöntést, a Szent István áldását, szentelt borral kívánva mérsékelni a kicsapongásra áhítozókat.

István vértanú estéjéhez fűződik egyik legrégibb magyar népszokásunk, a regölés, mely valójában ősi, pogány eredetű varázslat, nem egyszerűen jókívánságok tolmácsolása. A szó mágikus hatalma őseink számára oly nagy volt, hogy úgy érezték, amit a regösök kimondanak, azt meg is idézik, a megfogalmazott vágyak mintegy kényszerítik önmaguk teljesedését. A középkorban a szokást valószínű még az egész ország területén ismerték, manapság már inkább csak Erdélyben, Moldvában és a Dunántúl nyugati részén dívik. A falu növendék legényei december 26-ától újévig házról házra jártak, és az állatokkal, terméssel kapcsolatos jókívánságaikat adták elő a házigazdáknak, vagy az ifjú szerelmeseket regölték össze. Cserébe adományokat gyűjtöttek, azaz kolendáltak. Ilyenkor álarcot vettek föl, jelmezbe öltöztek, láncos botokkal, dudákkal, csengőkkel szerelték fel magukat, amelyekkel ütemesen kísérték előadásukat. Mielőtt az ablak alatt énekelni kezdtek, megkérdezték, szabad-e regölni, s csak az igenlő válaszra fogtak bele.

Vizuális kontárkodások

1. rész, Photoshop alapok: Kreatúrák rajzolása

Köszöntök Mindenkit! Az új kreatív rovatban, ami a számítógépes „alkotáshoz” szeretne egy kicsi segítséget nyújtani. Lesz itt mindenféle alapfokú kontárkodás; videó vágás, 3d-s modellek készítése, honlap szerkesztés…
Mára egy könnyed kis PhotoShop tutorialt választottam.

Azt azonban az elején leszögezném, hogy nem vagyok szakember, ezért nem biztos, hogy minden esetben a legszakszerűbb lépéseket fogom leírni, de éppen az a kreatívságban a legjobb, hogy mindenki maga dönti el azt, hogyan akarja elérni a célját. Harcra fel kiskalózok, kezdődik a vizuális agytágítás!

Ha nincs meg a PhotoShop 7.0, akkor töltsétek le a demo, a http://www.adobe.com-ról.

Elsőnek is kapcsoljuk be a Photoshop-ot, és készítsünk egy új kb. 500×500 pixel-es képet. Erre pedig rögtön készítsünk egy új layer-t, (new layer)  majd rajzoljunk rá egy ellipszist, ELLIPTICAL MARQUEE TOOL segítségével. A négyzeten nyomjuk le a bal egér gombot folyamatosan, és válasszuk ki az ellipszist >>> majd töltsd ki az ellipszis belsejét sötét zöld árnyalattal a kancsó segítségével. (PAINT BUCKET TOOL)

Az ellipszisünk most tömör, de nekünk, most nem erre van szükségünk, hanem kecsesen ívelő lendületes kontúr vonalakat szeretnénk a kreatúránknak. Jelöld ki az ellipszist, (ctrl+bal klik a new layer-en) majd SELECT>>>MODIFY>>>CONTRACT. Contract By: 4-5 pixel legyen.

A kijelölés megváltozott, nyomj egy DELETE-et, és láss csodát az ellipszisnek már csak a körvonalai látszódnak.

Készíts még egy új layer-t, és rá egy laposabb ellipszist úgy,  ahogy az a képen látható. Majd az előzőekben megtanultakkal ismét tüntesd el az ellipszis belsejét. Majd ismét alkoss egy új layer-t, például „kör01” néven majd rajzolj egy szabályos kört. Ezt úgy tudod elérni, hogy míg az ellipszist ívét rajzolod nyomva tartod a SHIFT-et, így szabályos egy sugarú lesz minden ellipszis. Ha készen vagy a körrel, akkor a MOVE TOOL-lal, a kis nyilacskával ragadd meg a kört, és húzd a lapos ellipszis egyik sarkára. Most jelöld ki azt a layer-t, amin a kis kör van, és tartsd lenyomva a bal egér gombot, és húzd rá a kis CREATE A LAYER ikonra.  Így megduplázod a mostani layert.(ezt úgy is elérheted, hogy a duplázni kívánt laye-ren klikkelsz egyet jobbal, majd a DUPLICATE LAYER-t kiválasztod.)

A „kör02” layer-t húzd a másik sarokba, lehetőleg törekedj a teljes szimmetriára.

Most pedig a szemek elkészítése következik .Kis kreatúránk tekintete sok esetben teljesen meg fogja határozni a kép későbbi, milyenségét, tehát ne fukarkodjunk a szabadidőnkkel, szépen türelmesen ügyeskedjünk addig, amíg meg nem elégedünk a munkánkkal. NEW LAYER, legyen mondjuk „szem” Bátran készítsünk egy nagy ovális karikát, nem baj ha aránytalanul nagy lesz a fejhez képest, mert kis teremtményünk ezzel még aranyosabb illetve debilebb lesz. De most, a karikát feketével töltsük ki. Mert a kreatúránk szemeinek fontossággát, nem csak azok nagyságával, hanem színével

is éreztetni kell, így a sötétebb szín jóval hangsúlyosabbá teszik azt. Még egy új réteget készítsünk, mondjuk legyen „szembogár” Majd egy kisebb karikát, töltsünk ki feketével de itt már ne használjuk már a contract-ot. Már így is elégedettek lehetnénk a szemmel, de mi teletlenek vagyunk. Kreatúránknak az értelem is meg fog villanni a szemében. Valahogy a képünk üres sarkában készítsünk egy négyzetet. RECTANGULAR MARQUEE TOOL-al. Nyomjunk egy jobb klikket rajta, és válasszuk ki a TRANSFORM SELETION-t, majd forgassuk meg egy kissé. Ragadjuk meg kijelölésünket, és a „szembogár” layer-en húzzuk az ábra szerint a szemhez, majd nyomjunk egy DELET-et.

Mentsük el a munkánkat, a SAVE-vel a szokásos psd. kiterjesztésben, hogy később is külön használhassuk a layer-eket.

Az ERASER TOOL-lal most a layerek között lavírozva törőjük ki a felesleges vonalakat, az ábra szerint. Folytassuk a radírozást, de most már akár össze is kötögethetjük az eddigi layereket eggyé. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a layer palettán Rákattintunk az egyik layer-re amint össze akarunk kapcsolni a másikkal, és többi layer mellé rákattintunk az üres négyzetre, amiben ezután kis lánc lesz látható. Ha ezzel megvagyunk, akkor LAYER>>>MERGE LINKED avagy CTRL+E.

Ha gondoljuk egy új layer-en készíthetünk egy orrlyukat, majd azt kisebb elmozdítás után törljük a felesleget, ha szükséges a kijelölés után FREE TRANSFORMAL forgassuk meg, majd másoljuk a layert, majd tükrözzük. Jobb klikk a másolt layer-en, majd a FLIP HORIZONTAL. Így máris két orrlyukat kaptunk. Tanácsos ezt a két réteget összekapcsolni. CTRL+E. Majd végezetül a kancsóval (PAINT BUCKET TOOL) színezzük ki az édes kis Bélukánkat zöldre.

Aki nagyon belejön, az a kancsó ikonra hosszan rákattinthat, és kiválaszthatja a GRADIENT TOOL-t, amivel árnyalatokat lehet létrehozni. Ezt érdemes még a layer-ek összekapcsolása előtt elvégezni, a megfelelő kijelölések mellett persze. Megadhatunk sötétzöld-világoszöld-sötétzöld kombinációt, majd egy új layer-en a FILTER>>>BLUR>>>GAUSSIAN BLUR-ral összemoshatjuk egy kicsit a színeket.

KELLEMES ÜNNEPEKET MINDENKINEK!

Tacker Takk
(tackertakk@freemail.hu)