“Fizikus szeretnék lenni, és a NASA-nál dolgozni”

Ötödikes lehettem, amikor érdeklődési körömbe bekerült a csillagászat. Azonban később figyelmem a fizika felé fordult. Ez első fizikaórára úgy ültem be, hogy fizikus leszek, és így megvolt a motiváció a tanulásra.

Amikor bekerültem a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumba kilencedikesként, még nem igazán értem el jó eredményt, azonban ez nem vette el a kedvemet, sőt inkább arra buzdított, hogy még többet tanuljak. Ennek meg is lett az eredménye a 10. osztályban 100%-os eredménnyel jutottam be a Mikola fizikaverseny második fordulójába, és innen a 4. legjobbként tovább az országos megmérettetésre. Ezt a versenyt Sopronban rendezték, ahová Hecz Gáborné tanárnő kísért el. Itt országos 19.-ként végeztem. Még sok versenyen szerepeltem igen szép eredménnyel.

Az idén Németh László tanár úr segít a felkészülésben, én bízom a jó eredményben. Ettől az évtől összevonták a fizika OKTV-t, harmadikos és negyedikes tanulókat együtt értékelik, ez már megnehezíti egy kicsit a dolgomat, de már a második fordulóban továbbjutottam, így reménykedem, hogy az országos versenyen is megmutathatom tudásomat.

Nem a gazdagságért, a hírnévért dolgozom ennyit, hanem azért, mert szeretnék fizikus lenni, szeretnék egyszer majd a NASA-nál dolgozni, mert érdekel az űrkutatás. Ezek mellett még egy célom van, hogy boldog családban élhessek.

Iván Dávid (11. c)

A Cseppekhez

Hegyek s völgyek váltakoznak.
Helyem hol van-e világban?
S van-e egyáltalán?
Mert ami most van, az szörnyű Barlang.
A kelő Nap fényében meglátom arcomat,
Mely ködös, mégis világos.

Az ég piros színe a fehér felhőkkel,
A zöldellő tájat oly szépen festi meg.
És amikor egy vízgyöngy lecseppenve
Széthullik sok kis cseppre.
Lénye nem vész el sehogy sem.

És bár mi is kicsik vagyunk, s leszünk még egy darabig,
Nem adhatjuk fel a harcunk.
Oh, a cseppek jajával nem törődik a világ
Vakon és némán eltapossák őket!
De elég, ebből elég örökre!
Nem tűrünk tovább!

Hegyek, völgyek már nem változnak,
Mégis van helyem a világban.
És amikor a turul kitárja szárnyát,
Vele leszek én is,
hogy vérem vörösét a fehér bércek peremén,
ahol zöldell a medence,
a cseppekért ontsam!

Fekete Ádám (10. c)