Népszerű és küzdelmes sportesemény a Mátyásban

Avagy a (Mátyás) Királyi Röplabda

Az idei tanévben, 2008 április 18-án, második alkalommal került sor a hagyományos hatórás röplabda-torna megrendezésére. Miután a Diákönkormányzat meghatározta az időpontot, első lépésként a tanári ügyelet megszervezése volt a feladatunk. Amikor óránként legalább három pedagógus feliratkozott listánkra, és igazgatónő is jóváhagyta ezt, elkészülhetett a versenykiírás és kezdődhetett csapatok jelentkezése. Az iskola diákjai erre két hetet kaptak. A határidő lejárta után összesen tíz csapat iratkozott fel a sporteseményre. Erdei Barnabás testnevelő tanárunk segítségével sorsolás útján két csoportot alakítottuk ki, és megszabtuk a mérkőzések sorrendjét. Ezek után már csak az utolsó simítások voltak hátra (érmek megrendelése, frissítő ásványvíz beszerzése stb.). A sportesemény előtti héten már mindenki tűkön ült, délutánonként a testnevelés teremben mozdulni sem lehetett. Néhányan, akik kiszorultak a csarnokból, szívesen vették igénybe az iskola szabadtéri kézilabdapályáját is.roplabda

Amikor mindennel készen lettünk 18-án, pénteken 15 órakor végre kezdetét vehette a várva várt küzdelem. A csapatok minden mérkőzés előtt három perc bemelegítési időt kaptak. A játékvezetésben a testnevelő tanárok: Musitz Klára, Lehel László és Erdei Barnabás segédkeztek. A selejtezők után a csoportok azonos helyezést elért együttesei mérkőztek meg egymással. Az első helyért – mint az elmúlt években – most is a két legerősebb, rivális csapat volt versenyben. Nekik köszönhetően az izgalmas és fergeteges döntő fantasztikus nyitásokat, életmentő fogadásokat tartogatott számunkra. Végül a címvédő, és immár harmadszor aranyérmes Zsófi és a Férfiak csapata győzedelmeskedett. (Tagjai: Bájhóber Zsófia, Daravong András, Gazdag Ádám, Hermán Dániel, Nagy Károly).

A végleges sorrend:

1. Zsófi és a Férfiak, 2. MASZK, 3. ALL IN, 4. Pókerarcok, 5. Három nőstény és két kan, 6. FCSPRE, 7. Hirtelen, 8. Bocsik, 9. Fain Menyecskék, 10. Kati and the chipmunks

Az érmesek csapata

A továbbiakban együttesenként egy-egy játékos véleményét kérdeztük, hogy érezte magát a bajnokságon:

Daravong András (Zsófi és a Férfiak): Ha minden igaz, jövőre már nem leszek itt a suliban, így számomra ez volt az utolsó bajnokság. Örülök, hogy elsők lettünk, és nagyon jól éreztem magam. Az utolsó meccs kemény volt, és csak egy hajszálon múlt, hogy mi győzedelmeskedtünk.

Mátyás Noémi (MASZK): Már hetekkel előtte izgatottan vártam, hogy milyen lesz a hatórás röplabda, és csak annyit tudok róla mondani, hogy nagyon szuper és mindenkinek ajánlom, ha teheti, jöjjön el! A hangulat kellemes, a társaság remek és a szervezés is páratlan volt! A csapatom és én mindent megtettünk, hogy dobogóra kerülhessünk, fárasztó, de izgalmas meccsek után oda is értünk az ezüstöt jelentő második helyre. Köszönöm a szervezőknek!

Bodogán Bence (ALL IN): Először voltam tagja a hatórás röplabda-bajnokságnak, de nagyon tetszett. Harmadik helyezést értünk el, remek közösség jött össze a csapatunkban. Köszönöm a szervezőknek, hogy lehetővé tették.

Hujber Kata (Pókerarcok): Nagyon örülök, hogy már másodszor vehettem részt ezen a rendezvényen. Ezúton szeretnék én is köszönetet mondani a felügyelőtanároknak és a szervezőknek, hogy létrejöhetett ez a verseny. Nagyon jól éreztem magam, a hangulat is nagyszerű volt. Sajnálom, hogy jövőre már nem lehetek tagja az izgalmas versenyeknek.

Szamosi Tamás (Három nőstény és kén kan): A csapatunk a játékért ment igazán, nem pedig a győzelemért, de szerintem így is elég szép helyezést értünk el. A bajnokság nagyon tetszett, főleg a hangulat és a küzdeni akarás a csapatok között. Sajnos jövőre már nem leszek itt, a csúcson kell abba hagyni!

Takács Antal (FCSPRE): Most játszottam először ilyen bajnokságon, de nagyon élveztem, remek hangulat uralkodott. A rendezvénynek köszönhetően megszerettem a röplabdát, és jövőre is szívesen veszek majd részt hasonló eseményeken. Köszönöm a rendezőknek!

Kovács András (Hirtelen): Először is szeretném megköszönni a szervezőknek azt a péntek esti „bulit”. Másodszor pedig ajánlom mindenkinek, nagyon klassz kikapcsolódás az unalmas péntek esték helyett. A hangulat pedig egyszerűen feledhetetlen volt!

Kelemen Judit (Bocsik): Nagyon jól éreztem magam, de sajnos idő előtt el kellett mennem. A mi csapatunk rajtam kívül csak 9.-es lányokból állt, ehhez képest nem végeztünk utolsó helyen, megálltuk helyünket.

Horváth Mirella (Fain Menyecskék): A csapatunk a versenynek leginkább úgy futott neki, hogy alapkövetelmény a dobogós hely… no persze nem gondoltuk, hogy mindezt hátulról fogjuk elérni, de hát így is nagyon jó buli volt! A társaság zömmel láthatóan jól érezte magát, és így olyanokkal is jobban összerázódhat az ember, akivel azelőtt nem is beszélt soha. Az egész csapatom nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és ha lesz még ilyen, biztosan nevezünk!

Szamosi Éva (Katin and the chipmunks): Nagyon szeretek sportolni, a röplabda az egyik kedvencem, ezért is örültem nagyon, amikor idén is rendeztek hatórás röpit. Ezúttal is egy nagyon jó csapat tagja lehettem. Nagyon élveztük a játékot, annak ellenére, hogy nem a legjobb helyezést sikerült elérnünk (bár, mint tudjuk nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos). Nagyon köszönöm a szervezőknek és a tanároknak, akik lehetővé tették ezt. Remélem, h jövőre is lesz alkalmam részt venni egy újabb megmérettetésen.

Végül de nem utolsósorban ezúton szeretnénk köszönetet mondani Bántó Zsuzsanna igazgatónőnek, a rendezvény engedélyezéséért, Keserű Zoltánnak, a DÖK vezető tanárának az ötletekért, építő kritikákért, és az ügyeletben részt vett pedagógusoknak idejük feláldozásáért. A diákság körében a legnagyobb segítséget szervezőtársam, Pulai Zsuzsanna, 11. a osztályos tanuló jelentette számomra.

Góz Zsófia (11. a)

A Fonyódi Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre közhasznú egyesületről

Az egyesületet a Fonyódi Gimnáziumban 1968-ban érettségizett IV/A osztály volt diákjai és osztályfőnöke alapították 2004 januárjában.

A társadalmi szervezet célja: Erkölcsi és anyagi támogatást nyújtva segítse a fonyódi Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola hátrányos helyzetű, tehetséges tanulóit pályázat kiírása útján, egyeztetve az iskola tanári karával. Az iskola eszközállományának bővítésével járuljon hozzá a nevelés és oktatás hatékonyságának növeléséhez. A volt diákokkal való kapcsolattartással az Alma Materhez való kötődést erősítse. Kiállítások, kulturális rendezvények szervezését támogassa.
A társadalmi szervezet közhasznú tevékenysége:
Szociális tevékenység. Nevelés, oktatás, képességfejlesztés. Ismeretterjesztő tevékenység. Kulturális tevékenység. A szervezési feladatokat követően 2004. október 30-án volt az első közgyűlés, ahol a megjelent tagság elfogadta az elnök Beszámolóját, a Közhasznúsági jelentést, és a gazdasági vezető Számviteli beszámolóját. Megbeszélésre került a Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola két diákja számára történő Pályázati kiírás, a diákok és a gimnázium anyagi támogatásának összege.

2005. februárjában Mátyás-napon került először átadásra 25-25 ezer forint egy gimnazista és egy szakközépiskolás tanuló részére, akiket az iskola tantestülete  kiváló tanulmányi eredményük és hátrányos szociális helyzetük miatt javasolt erre a támogatásra.

Azóta minden évben 3-3 tanulót tudunk segíteni magasabb összeggel, és az iskola eszközállományának bővítéséhez is hozzájárul egyesületünk. 2007-ben az adó 1 %-ból összegyűlt pénzt a gimnázium alapítványának számlájára utaltuk át tanulmányi versenyek szervezésére.
Jelenleg  214 tagunk van. Találkozókat szerveztünk Budapestre, Pécsre. Minden évben  részt veszünk a somogyvári Szent László Napok programjában, október első szombatján pedig  Fonyódon találkozunk, majd Badacsonyba kirándulunk. A közgyűlést mindig az iskola Mátyás napi ünnepségével egybekötve tartjuk meg. A Baráti Kör  közhasznú feladatainak ellátásához csak a tagok által befizetett tagdíjak összegét használta fel, más forrásból bevétele nem volt. A tisztségviselők nem kapnak semmiféle juttatást, munkájukat önzetlenül végzik.

Honlapunk: http://fonyodioregdiak.extra.hu

AZ ALAPÍTÓ OSZTÁLY 1966-ban:

alapitoosztaly

Interjúk tanárainkkal

Lehel László testneveléstanár:
Kedves Tanár Úr, mióta dolgozik az iskolánál?
1984 nyarán kerültem ide.

Mesélne nekünk a diákkori élményeiről?
Gimnáziumba ide jártam, a Mátyás Király Gimnáziumba, de akkor még más volt az iskola neve, majd később a TF-re (Testnevelési Főiskola).
Szerettem ebben a gimnáziumban tanulni, szerettem az iskolát, a tanáraimat, a közösséget, családias volt a légkör. Délutánonként sokszor maradtunk az iskolában focizni, beszélgetni, akkor ezt könnyebb volt megtenni, mint most, mivel ma a diákok jobban le vannak terhelve. Sportoló lévén gyakran képviseltem az iskolát különböző versenyeken.

Miért választotta a tanári pályát?
Édesapám is tesitanár volt, és ahogy ő bánt a gyerekekkel, köztük velem is, példaértékű volt. Mikor rájöttem, hogy tehetségem van a sporthoz, és bíztattak a tanáraim is, akkor döntöttem el, hogy tesitanár akarok lenni.

Milyen eredményeket érnek el a tanítványai?
Nagyon sok megyei bajnoki címet szereztünk, országos elődöntőkön és országos bajnokságokon is jó eredménnyel szerepeltünk. Több diákolimpiai bajnokot sikerült kinevelnem, és mindegyikőjükre nagyon büszke vagyok. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy sok diákkal sikerült megszerettetnem a sportot.
Nemrég számoltam össze, hogy amióta tanítok, azóta kb. 10 testnevelő tanár került ki a kezeink közül. Aki nálunk teljesíti a követelményt és van akaratereje, azok mind remekül megállták a helyüket a főiskolákon, egyetemeken.

Németh László fizika, matematikatanár:
Kedves Tanár Úr, mióta tanít iskolánkban?
1985. aug. 16-án vettek fel az iskolához.

Hol töltötte középiskolás éveit?
Középiskolába a székesfehérvári Gép- és Híradásipari Technikumba jártam, majd ezt követően az ELTE-re. A középiskolai és az egyetemi éveim alatt sokat sportoltam pl.: tájékozódási futás, úszás és természetesen a foci. Szívesen motoroztam a barátaimmal, szinte egész Magyarországot bejártuk, sőt eljutottunk még külföldre is. Igazán jól teltek ezek az évek.

Miért választotta a tanári hivatást?
Főleg személyes okokból. Az általános iskolában tanáraim közül óriási hatással volt rám Papp Károly, aki nagyszerű ember és kitűnő pedagógus volt. Ő szerettette meg velem a matekot, a fizikát és a kémiát, bár az is igaz, hogy engem mindig is a reáltárgyak vonzottak. A középiskolai tanárom, Cseh István is rendkívüli egyéniség volt, az ő hatására döntöttem el, hogy én is tanár leszek.

Beszélne nekünk az iskolai munkájáról, versenyeredményeiről?
20 éven keresztül voltam osztályfőnök. Számos tanítványomat, akik a matek, fizika iránt érdeklődtek, készítettem fel versenyre. Ezek közül jó páran az országos döntőig jutottak (Arany Dániel, OKTV, Mikola).
Emelt szintű fizika és matematika órákat tartok, ahol igyekszem a tanulókat úgy felkészíteni, hogyha bennük is megvan a megfelelő akarat és a szorgalom, akkor biztosak lehessenek a sikeres érettségiben és felvételiben. Sőt az egyetemeken is megállják a helyüket. Ezt igazolják a már végzett diákjaim visszajelzései is. A Műszaki Egyetemen tanuló tanítványaim közül többnek azt mondták: „Könnyű neked, mert te Fonyódról jöttél!”

Bognárné Huzsvai Cecília német nyelv szakos tanárnő:
Kedves Tanárnő, mióta tanít az iskolánkba?
2001 decembere óta dolgozom az iskolánál.

Hová járt középiskolába? Mesélne nekünk a diákéveiről?
Mezőberénybe jártam két tannyelvű gimnáziumba, és aztán az ELTE-re. Ezen évek alatt kollégista voltam, és a közösség mindig nagyon fontos szerepet játszott az iskolai évek alatt éppúgy, mint most. Föci faktos is voltam, és kihasználtam az utazási lehetőségeket is, mint pl. a diákcsere és sítábor, ahonnét sajnos begipszelt lábbal jöttem haza.

Miért választotta a tanári pályát?
Engem a igazán a nyelvek érdekeltek, és aztán kialakult bennem, hogy később ennek a tanításával foglalkozzak.

Volt osztályfőnök?
Igen, a mostani 13. D-seknek voltam az osztályfőnökük, most pedig a 9. A-soknak. Az osztályközösség nagyon jó, többen voltak magyar versenyen. Vannak sportolóink, stúdiósunk, zenészünk, akikre nagyon büszke vagyok.

Köszönjük a válaszokat!

Szekeres Attila történelemtanár:
Mióta tanít iskolánkban?
1987-ben kezdtem el tanítani a fonyódi gimnáziumban, ekkor még a debreceni Kossuth Lajos Egyetem hallgatója voltam. A gimnáziumba kerülésemkor Haydu Olivér történelem tanár lett a mentorom, aki segítséget nyújtott a módszertan gyors elsajátításához.

Miért ezt a pályát választotta hivatásul?
Családunkban nem volt hagyománya a tanári pályának, nem alakult ki bennem elhívatottság sem a gyerekek névelérésre. Általános iskolás korom óta érdekelt a régészet, ami a történelem egy szelete. Az egyetemre történelem szakon kerültem be, ahonnan félév elteltével átmehettem volna régészeti szakra. Azonban addigra már megfogott a légkör, és olyan jól éreztem magam, hogy „vettem a kalapom” és maradtam. Azóta is hobbi szinten él bennem a régészkedés szeretete, a legtöbb könyvet is ebben a témában olvasom.

Lát-e különbséget a régi és mostani diákok között?
Véleményem szerint, mivel régen felfutó ágban volt a jogi pálya sokan kényszerültek arra, hogy felvegyék a történelmet fakultációnak. Azóta a jogi pálya telítődött, tehát értelemszerűen évről-évre csökken a történelem fakultációt választók száma. Megjegyezném még, hogy a hozzáállás ugyan olyan jó most is, mint régen, csak talán csökkent az információéhség.

Volt-e olyan diákja, akit megszállottként érdekelt a töri?
Most hirtelen két kiemelkedő diákot tudnék említeni, igaz már mindketten elballagtak. Az egyik Reichenbach György, a másik Szabados Gábor, akik ebben a tantárgyban átlagon felül teljesítettek.
Minden évben évfolyamonként van egy-két olyan diák, aki a történelem megszállottja.
Fontos dolognak tartom, ha valaki egy irányban elkötelezett, de az az igazán egészséges, ha valaki többcentrumú, vagyis szélesebb érdeklődési területtel rendelkezik. Itt gondolok a tanórán kívüli tevékenységekre is. Akár például a színjátszás, sport, zene és egyéb területen. Hihetetlenül nagy a nevelő hatásuk.

Szívesen vesz részt a diákjaival történelemversenyeken?
Régebben többször vettünk részt OKTV versenyen, néhány esetben egészen jó eredménnyel tértünk haza.

Milyen kedves élményei voltak az iskolában?
Számomra nagyon szórakoztatóak a fordított napok rólam szóló paródiái, amin soha sem sértődöm meg. Nagyon szép élmény számomra, amikor részt veszek a különböző rendezvények előkészületeiben, próbáiban. Jól érzem magam a gimnáziumban, köszönhető ez a kitűnő igazgatónőnek, és a kiváló kollégáknak is.

Köszönjük tanár úrnak az interjút!

Fekete Ádám (9. c)

S most

Itt vagyok
Végigcsináltam, mit kezed
enni elém adott.
És most?

Elmennék.
Akkor nem hittem el Neked
Hogy menni kell, ha menni lehet.
Csak most.

Visszatartott!
Mikor még jó volt Veled,
S, hogy néha a kezed
kezemben maradhatott
De most?!

Sági Lajos

Egy ballagás margójára

Ballagásra mentem, aztán hazajöttem. Elgondolkodtatott.
Nem illemtudásból elsírt könnyeket vártam, nem is érzelgős beszédeket. Szerettem volna mosolyogva emlékező diákokat látni, de ballagás helyett csak virágcsokor gyűjtögető lépcsőtúrát láttam.
Sajnáltam a ballagó diákokat. Az utolsó perceiktől fosztották meg őket családtagjaik, akik szögletekből előugorva vakut lobbantottak szemükre.
Tehetetlen bábként, szeretteik tömegében sodródó fiatalokat láttam, a jövő ígéreteit, amint a jelen megfojtotta őket.
“Pantha rhei…” Mégis őrületes forgatagként kavargó, percenként változó világunkban csak az őszinte érzéseink, örök emberi értékeink nyújthatnak kapaszkodót.
Meg kell tanítanunk az utánunk jövőket arra, hogyan léphetnek ki a zajló élet szédítő körhintájából, csak annyi időre, amíg az elmosódott, homályos foltokból újra összeáll a szeretett arc, a nevető szempár, akiért fölszálltál a körhintára. Meg kell tanítanunk, még mielőtt elfelejtjük mi magunk is…