Őrizd a szeretetet!

A karácsony lényege, hogy együtt legyen a család, nem pedig az, hogy ki mit kap.” (Bándi Zsófia 9. osztályos tanuló)

Az ablakokon pompás díszek csillognak, a boltokban, üzletekben temérdeknyi Mikuláscsomag. A fákat ellepi a dér, az emberek meggyújtják az adventi koszorú gyertyáit, és fenyőfát díszítenek. Újra elérkezett hozzánk az egyik legmeghittebb és legszebb ünnep, a karácsony. Ilyenkor mindenki szíve boldog. A szeretet ünnepét az advent előzi meg, ami a karácsony előtti várakozásról szól.

Ilyenkor, az ünnep közeledtével, az adventi időszakban gyakrabban gondoljuk végig: mi is valójában a szeretet, és mit tehetünk, hogy jelen legyen?

Csináltunk egy kis felmérést a fonyódi Mátyás Király Gimnázium diákjai körében.

Hogyan élitek meg az adventi időszakot és a karácsonyt, a szeretet ünnepét?” –erre a kérdésre kerestük a válaszokat. Nézzük meg néhány diák véleményét!

  • A karácsony lényege, hogy együtt legyen a család, nem pedig az, hogy ki mit kap. Én sem szoktam nagy ajándékokban gondolkodni, üdvözlőkártya, meg néhány apróság.
  • Szerintem a szeretet a legfontosabb emberi érzés, amely alapja minden kapcsolatnak és közösségnek. Mégis hajlamosak vagyunk a hétköznapok rohanó sodrásában szeretteinkről megfeledkezni. Az ünnepek a legjobb alkalmak arra, hogy ezt pótoljuk, és hogy őrizzük a szeretetet.
  • A szeretet akkor él, virágzik, ha viszonozzák. Ezért ne félj kimondani a varázsszót: “Szeretlek”! És ezt ne csak ünnepekre tartogassad!
  • Sajnos, azt veszem észre, hogy az emberek egyre inkább azzal vannak elfoglalva, hogy kinek mit vegyenek, vagy mi legyen a karácsonyi menü. Talán ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy napjainkban nincs idő a szeretetre, a beszélgetésre, az egymásra figyelésre. Sok családot ismerek, ahol úgy zajlik a karácsonyeste, hogy feldíszítik a fát, kibontják az ajándékokat, vacsoráznak, majd leülnek a TV elé, megnézik a szokásos karácsonyi filmeket. És ez így megy három napig. Hol marad a meghitt beszélgetés?
  • Manapság magasabbak az épületeink, de törpül a türelmünk. Szélesebbek az útjaink, de szűkül a látószögünk. Többet költünk, de kevesebbet élvezünk belőle. Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink. Több az orvosságunk, de kevesebb az egészségünk. Azt javaslom, hogy próbáljunk meg jobban odafigyelni az életünk igazi lényegére, a szeretteinkre, legalább ilyenkor, az ünnepek alatt!
  • A legjobban a karácsony előtti időszakot szeretem, a várakozás titokzatos hangulatát! Ilyenkor valami annyira más…

Köszönjük, hogy megosztottátok velünk az ünneppel kapcsolatos gondolataitokat. Boldog Karácsonyt!

Witzmann Nóra (9. b) és az újságíró szakkörösök

Várakozás

Fák között bolyongó
Fel-felhangzó hangok
Majd az üresség
Árván utána lohol
Látható: puhán süllyed a hó
De senki sincs sehol
Léptek játszanak
Nyomok látszanak
Fenyves fehér útján
Minden hív, csalogat
Távolodó suhanás
Levegőt fúj maga után
Apró rezdülés csak a bőrnek
Mégis bíztató üzenet
Kővé dermedt magány
Vándora a télnek
Ő halad utána
Kristályos, jeges ágak
Verődnek vállának
Lassan a dombon felér
Havas csúcson a fehér
Benne fagyott fény vakít
Vetíti alakok foltjait
Sötétlőn derengő kék égben
Tizenkét ember ül körben
Tüzes lángokba merengve
Várnak kezüket melengetve
Egyikük az Én vagyok
A másik az Őrzője a tűznek
Közéjük a Tizenharmadik lép be
Mondd hát, felismered-e
Még megismered-e
Őt?

Barátság, szeretet

Barátság, szeretet, család, örömök – bánatok, érzések tengere, amin át megközelíthetjük önmagunkat, mielőtt a még erőtlen tudatunk lecsengene egy bágyadt tompaságba. És ki vagy Te? Hol vagy Te? Hol vagy/vagyok Én? Hová lesznek a halál kapujában? Mi marad meg? Mi értékelődik át? Nem kell erről beszélni? Miért nem? Gondoltunk-e rá, hogy a világunkban mi a látszat és mi a valóság? Ha alszunk az álom a valóság. De mikor leszünk ébren éberek? Bonyolult, amit írok? A tudat az egyetlen eszköz, a tiszta gondolatok az erők ahhoz, hogy felébredjünk. Nem akarsz, nem akarunk? Tudom, jobb így. Hideg van. Kellemes, meleg vízben lubickolni, még a nyakunkat is behúzzuk. Már kihűl a víz is. Kimenni mégis olyan rossz. Az ismeretlen rossz. Ezért inkább ne filozofáljunk? Ne írjunk arról, hogy mi is az a szeretet és a halál?

De akkor jön az „élet”, aki kegyetlenebb, nem kéri, hogy gondolkodjunk el, nem kéri, hogy vegyük észre a mélyebb összefüggéseket, de csap, le- és ránk csap, vagy irdatlan magasságokba röpít, hogy elszáll a realitás érzékelése.

Nehéz a gondolkodás, pláne az együttgondolkodás! Ha magunkat sem értjük, hogy akarjuk megérteni a másikat?

De, hát nem is akarjuk.

Az ember három zónából reagálhat a másiknak. A fejből, a szívből, a hasból. Ez három nagy erő központja: gondolat, érzés, akarat. Ha csak akaratból, ha csak érzésből, ha csak racionális gondolkodásból nyilvánulunk meg, akkor a másikból nem látunk meg mást csak egy részletet. A gondolatoknak a szív erői által kell megemelkedniük és áthatni az akaratot. Ennek a „szemüvegét” kell felöltenünk magunkra.

Az érzéseink olyanok, mint az óceán –hol csendesek, hol hullámok tajtékoznak, felemel minket, lesüllyeszt bennünket, ezen úszunk, sodortatjuk magunkat, hol egyfelé, hol ellentétesen, eltávolodva egymástól. De hol a parancsnok? Ki irányít? Mást se könnyű, de gyerekjáték önmagunk vezérléséhez képest!

Eljátsszuk, hogy élünk! Eljátsszuk, hogy beszélgetünk! Eljátsszuk, hogy énekelünk! Hogy vitatkozunk… Hogy szeretünk…. Hogy örülünk…. És ritkán, a küszöbökön meg is éljük a valóságot.

Sokszor elhangzanak kérdések, DE KI FIGYEL RÁJUK?

11. osztály