Gimis énekesnő – Lábas Viktóriáról

Iskolánkban, a Mátyás Király Gimnáziumban, régóta sikeresen működik az énekkar, melynek jelenleg Varga Zsuzsanna tanárnő a „feje”, aki teljes odaadással vezeti, és bátorítja az énekespalántákat. De ők sem hálátlanok, minden iskolai rendezvényen lelkesen fellépnek, és számos tehetséggel is ékesítik az énekkart, s ez által a sulit.

Közülük is kiemelkedő: Lábas Viktória, aki immáron 10 éve zeneiskolás, 8 éves kora óta lép fel a fő hangszerével: a klarinéttal, emellett pedig fuvolázik, furulyázik, és gitározik is. Első, énekléssel kapcsolatos élménye, a 10. osztályhoz köthető, amikor elindult a házi népdal versenyünkön. „Elég” sikeresnek mondható volt a teljesítménye: első helyezett lett. 🙂 Később, a regionális népdalversenyen fedezték fel, ahol ugyancsak aranyat nyert, és amelynek sikerén felbuzdulva, (és természetesen Varga Zsuzsa tanárnő bíztatásával), Viki megpróbálkozott fellépni az iskolában. Azt állítja, nagyon izgult, de ez mit sem látszott az előadásmódján. (Mindenesetre mi, laikusok, semmit sem vettünk észre belőle, – megbabonázva hallgattuk őt.) 2008-ban, a Hajlik a meggyfa népdalversenyen ezüstöt kapott, majd a Dunakanyar népművészeti versenyen ismét első lett. Gyönyörű teljesítmény volt, és nagyon örültünk neki, hogy olyan messzeségből is elismerik diákjaink munkáját. Viki, pályafutása közben, újabb támogatót szerzett magának, „pótmamája” mellé (V. Zs. tanárnő), Husi Gyula személyében. Aki Somogy megyei tevékenységének céljául a múltunkhoz, a kultúránkhoz való visszavezetést tűzte ki, és Viki útterelgetőjévé is vált.

S most, Viki életének újabb fejezete, az MKG banda, iskolánk új sulizenekara. A mi gimis énekesnőnk itt bizonyította be, hogy a hangja egyaránt kiváló a rockzenéhez, és a népdalokhoz is (akármennyire is furcsa párosnak hat). Lenyűgöző koncerteket adnak, és Viki színpadi játéka sem elhanyagolható! 🙂

Egy szó, mint száz, nagyon büszkék vagyunk rá és örülünk annak, hogy nem hagyták elveszni a tehetségét. Ő és a mi hálánk szól a segítőinek, akiknek Viki szerényen ennyit üzent: „Köszönöm minden támogatómnak, nélkülük még most is a szobámban ülnék, és magamban dúdolgatnék…”

Molt Melinda (11. c)