A walesi csereprogram

Iskolánk által szervezett csereprogramok közül, mondhatni gyerekcipőben járó walesi kapcsolattal 17 diákot és két kísérőtanárt láttunk vendégül egy hétre. Még tavasszal kezdték rebesgetni angoltanáraink a Walesbe jutás lehetőségét, s most már túl is vagyunk a visszafogadáson. Nem maradt más hátra, mint kivárni a márciust, hogy a repülőgépünk földet érjen a manchesteri repülőtéren. De ne szaladjunk előre, lássuk röviden mivel rukkoltunk elő ezen a rendhagyó vendéglátáson…

Kezdetben nem volt egyszerű a programszervezés, az időjárás szeszélyessége és a Balaton-part szezon utáni csekély lehetősége elég sok fejtörést okozott a szervező tanároknak, de szerintem kihozták a maximumot ebből a hétből, és lesz mire emlékezniük a walesi diákoknak. Elmondásuk alapján és a fogadó-diákok által is megerősítve mondhatom, hogy élvezetesek voltak a programok, és igaz, hogy vendégeink zöme valamivel fiatalabb volt a vendéglátóknál, de ez sem okozott problémát.

Kevés lenne a hely felsorolni a sok eseményt, látnivalót és élményt, csupán néhány a teljesség igénye nélkül: kirándulás Szigligetre, a Kis-Balatonhoz, a sümegi várba, fürdőzés Kehidakustányban, középkori puszta kezes lakoma, iskolai versenyek, tánc, koncert… Szórakoztató volt a Fonyód felfedezését célnak kitűző vetélkedő, a Kis-Balatonnál érdekes dolgokat tudhattak meg az ott élő madarakról, s a sümegi várban ráhangolódhattak a középkori környezetre, amit aztán az ebben a szellemben elfogyasztott ebéd koronázott meg. A kehidai fürdőben mindenki felolvaszthatta jeges végtagjait a jacuzziban, vagy nagyokat csúszhatott az óriáscsúszdán.

A fogadócsaláddal eltöltött két nap inkább még a feloldódás jegyében telt, na meg a környék felfedezésével, közös tábortűzzel, vagy éppen amihez kedv volt, de általában ezek a napok is jó hangulatúak voltak.

Az első walesi csereprogram zökkenőmentesen zajlott sok aranyos gyerekkel és kedves kísérőtanárokkal.

Szilák Andrea, 12. A

Töröcske irodalmi termése

Hamupipőke másképp

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag bróker, akinek volt egy lánya, Hamupipőke, a felesége viszont már nem élt, s mivel ketten nem tudtak mit kezdeni a sok pénzzel, ezért újraházasodott. A nőnek, akit elvett, volt két lánya, akiknek minden álma egy-egy mellplasztika volt, de sajnáltak erre költeni, így rá kellett beszélniük az anyjukat az esküvőre.

Nemsokkal a lagzi után az apát olasz maffiózók végezték ki, s Hamupipőke egyedül maradt mostohacsaládjával. Eddig jóformán egy darab pirítóst sem tudott elkészíteni, most viszont, ebben az új állapotban még a WC-t is neki kellett pucolnia, csakhogy durvább dolgokról említés ne essék. Nem sokáig bírták a műkörmei, de ez még nem is lett volna baj, viszont az, hogy a haját csak minden másnap tudta kivasalni, enyhe depressziót okozott neki, s már-már azon gondolkodott, hogy a család kasszájából csen el némi pénzt, hogy problémájával szakemberhez fordulhasson.

Történt egyszer, hogy a polgármester fia házibulit rendezett, szinte az összes menő arcot és lányt meghívta. A nagy eseményre hivatalosak voltak Hamupipőke testvérei is, persze csak azért, mert drága anyukájuk lefizette a party szervezőit. Hamupipőke részére, a mostoha utasítása szerint nem érkezett levél, ezért nagy bánatában inkább fagyit majszolva elindult sétálni. Amint az utcákat rótta, találkozott egy hajléktalannal, aki bormámoros állapotában táncolgatott az utca közepén, s mikor meglátta a lányt, jajveszékelve elfutott üres üvegét hátrahagyva. Hamupipőke véletlenül belerúgott az üvegbe, az pörgött néhányat, s mi történt, hát pont a polgármester fiának tucc-tucc zenéjétől hangos házára mutatott. Mi sem lehetett volna világosabb jel ennél, fogta magát Hamupipőke, s bement. A nagy zsivajban szinte senki nem vette észre őt, kivéve a házigazda, aki úgy megörült, hogy rögtön táncra kérte. Mikor aztán eljött az éjfél, a lánynak mennie kellett, mert eszébe jutott, hogy be kéne jelölni a fiút “fészbukon” minél előbb. Sajnos a hatalmas rohanás közepette, beleragadt a fél pár gumibakancsba az udvaron lévő sárba, így inkább eldobta a másikat is, hogy ne nézzék teljesen lököttnek.

Másnap aztán jött a fiú Hamupipőkéhez, hozta a bakancsait, amiben persze benne volt a lány neve és teljes címe, s megkérte, hogy legyen a barátnője. Hamupipőke igent mondott, hisz nincs is menőbb dolog, mint a polgármester fiának a barátnője lenni. A mostohaanya és a testvérek dúltak-fúltak irigységükben, de ez a boldog gerlepárt egy cseppet sem zavarta, gondoltak egyet, kiköltöztek Svájcba, ahol Hamupipőke végre megcsináltathatta a műkörmeit, és végül 3 hét után szakítottak, majd minden ugyanúgy ment, mint előtte.

Kozma Dorina

Nyomokban Hamupipőkét tartalmazhat

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer az Atlanti-óceánon túl, a Csendes-óceánon innen, egy USA nevű országban egy Paris nevű lányka. Ezt a lányt szülei egészen pici korától kezdve a jómódhoz szoktatták, fényűző életmódot biztosítottak neki, valamint annyi pénzt kuporgattak össze kevésbé becsületes munkából, hogy az kitartott volna még több generáción keresztül. Ezért a kis hölgy mindent megvehetett magának, amire csak vágyott: több szekrény ruhát, méregdrága autót és telefont valamint minden egyebet, amit ő létszükségletnek gondolt.

Hanem aztán – belerondítva ebbe az idillbe – elérkezett az érettségi napja a kevésbé eszes, mondjuk ki: butuska nebulónak, akinek nem sikerült teljesíteni a matematika vizsgát. Hiába magyarázta otthon, hogy az osztályelsőnek is csak négyes lett, a szülei ezt nem tolerálták, és ráparancsoltak, hogy a nyári szünetben újságot kell kihordania az egyik népszerű diákokat foglalkoztató cégnél. Paris ezt kissé zokon vette, de nem ellenkezhetett, ha szeretette volna még egyszer viszontlátni a gyönyörű ruháit. Ezért hát – hogy megkönnyítse dolgát – beszerzett egy görkorcsolyát, amivel könnyebben megteheti a hosszú távolságokat. Ám kis idő múlva a lába vízhólyagos lett, és megfájdult a dereka is, hiába kente Fastum-géllel. Ezért úgy döntött, mindennap keres magának egy fiatal fiút, aki kiviszi helyette az újságokat a kijelölt helyre, ő pedig beül a közeli McDonald’s-ba vagy Burger Kingbe egy ebédre. Az önjelölt udvarlók ezt epekedve megtették, a szülei pedig nem is sejtették a turpisságot.

Nyár végén a leányzó kézhez kapta a fizetését, és a szülei könnyes szemmel nézték végig, amint az egészet elkölti egy 1000 dolláros karórára. Nem bánták, hiszen legalább a munkába belekóstolt magzatjuk, ha a pénzzel még nem is tud bánni.

Ezt követően Hilton még elkényeztetettebb lett, kapott többek között egy új mobiltelefont, aminek a PIN-kódját le kellett írnia egy lapra, amit mindig magánál tartott, hiszen a matek nem volt az erőssége. Naphosszat bömböltette a hifitoronyból Lady Gaga legújabb slágerét, és minden szerdán késő estig fent maradt, hogy meg tudja nézni a Dr. House és a Született feleségek e heti részét. Ekkorra már negyedszer olvasta az Alkonyat-sorozat köteteit, és már fejből tudta, mint mond Edward Bellának az első részben a tisztáson.

Ez idő tájt hozta a hírt apukája, hogy cége egy előkelő debüntáns bált szervez a fiatal, befolyásos szülők gyermekeinek. Ezt a jeles eseményt természetesen az ifjú Hilton örökös sem hagyhatta volna ki, és lázasan készülődött a nagy estére.

A bál estéjén már minden készen állt, Viszont az ifjú hölgy eléggé el volt fáradva, mert előző este fél tizenkettőig nézte a Vámpírnaplók aktuális részét, ezért nem aludt túl sokat. Az eseményen mindenki az ő kegyeit leste, és neki meg is akadt a szeme egy rémesen gazdag fiatalemberen, akivel hogy, hogy is nem összekeveredtek a táncparketten, és késő éjszakáig mulatoztak. Ekkor viszont éjfélt ütött az óra, és eszébe jutott, hogy muszáj hazamennie, mert ha nem ér haza, a szülei szobafogságra fogják ítélni. A fiúnak otthagyta az MSN-címét, hogy azon bármikor keresheti, de a nevét nem árulta el. Harmadnap reggel Paris éppen a Facebook-adatlapját nézte, és meglátta, hogy egy számára ismerős fiatalember ismerősnek jelölte, ezért visszaigazolta a kapcsolatot. Öt perc múlva megjelent az első like-olás, majd a második és a harmadik. Ezután tudta, hogy cselekednie kell, felvette vele a kapcsolatot MSN-en is. Órákat beszélgettek a webkamerájukon, és szépen lassan egymásba szerettek. Tudták, hogy szüleik is támogatni fogják a kapcsolatukat, hiszen mindkét család az amerikai társadalom legelőkelőbb rétegébe tartozott.

Következő reggel csengőszó hallatszott a Hilton-ház ajtajánál. A fiatal Paris nyitott ajtót, és meglepetten vette észre a Nagy Ő-t, aki letérdelt előtte, és egy gyönyörű aranygyűrűvel megkérte a kezét. Természetesen boldogan mondott igent, és a házasságra az apja is áldását adta.

Héthatárra szóló lakodalmat rendeztek nekik, ahol a pohárköszöntőt Barack Obama mondta, és a YouTube élőben közvetítette. A zenét Whitney Houston szolgáltatta, és mindenki fergetegesen szórakozott. Ezután egy gyönyörű kislányuk született, aki valószínűleg ugyanolyan elkényeztetett lesz, mint az anyukája, de azért boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Gyurka Nikolett, 11. B

A töröcskei tábor

Augusztus 12-én egy művészemberekből álló kis csoport táborozni indult Töröcskére. Több éves múltra tekint vissza ez a jó szokás, Halvax tanárnő, Zsüli tanárnő és Keserű tanár úr kezdeményezésével. A lelkes csapat vonatra szállt, majd Kaposvárról a Töröcske-tó partjára evickélt el/felszabadulni és felfrissülni.

A tavat megkerülve lehet eljutni a tábor helyszínére. Itt takaros kis faházacskák, egy közös étkezővel és fürdővel várják a látogatókat a festői tájon. Nem véletlen, hogy számos alkotás született minderről a rajzos tehetségek által. A magyar és a rajz foglalkozások mindennap 10 órakor kezdődtek a közös reggeli után, majd intenzív négyórás munkával (a természetben) a diákok kitűnően megismerhették Radnóti Miklóst vagy a szecessziós ecsetvonások rejtelmeit… Talán még Rousseau is irigyekedett volna a tábori foglalkozások láttán. 🙂 A zene mint művészeti ág sem hiányozhatott a tábor sokszínűségéből. Esténként Keserű tanár úr és a zenészpalánták együtt koncerteztek.

Mint mindig, ezen a nyáron is egy adott témát dolgoztak fel a jelenlévők. Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét részletesen elemezték, és a műalkotások középpontjában is ez a mű állt. A magyarosok megtanulták összekötni az életrajzi vonásokat a versek tartalmával, Halvax tanárnő vezényletével új jelentéstartalmakat értettek meg.

Virág Ferenc, író és újságíró is ellátogatott a táborba. Egy délutáni foglalkozás keretében ismertette a média világát, kulisszatitkokat árult el a szakmáról, és egyik saját könyvével is megajándékozta az érdeklődőket.

A szombati napon túrázók is csatlakoztak a táborhoz, akik így még nagyobb kedvet kaptak a Kese-féle hórihorgas léptek követésére. Vadregényes környezetben, erdőben és kukoricásban is jártak. A csapatszellem nevében a tábori indulót énekelve haladtak egyre csak előre…
Amellett, hogy aktív pihenés is szerepelt a táborlakók programjai közt, azt gondolom, az egész tábor egy belső útkeresésről szól – önmagunk megtalálásáról. Tehát szimbolikus jelentéssel is bírtak ezek a néha megerőltető, mégis sok örömet hozó utak. Az egyik túra befejeztével még Zsüli tanárnő is vendégül látta a bandát a saját otthonában. A művészlak és a szíves fogadtatás egyaránt lenyűgözte az ifjúságot.

A hatodik napon, mikor már közeledett a búcsúzás, mókás vetélkedővel dobták fel a hangulatot a szervezők. Különböző ügyességi és lexikai tudást igénylő feladatokban versengtek a táborozók, majd a tábortűz melletti dalolással zárult az este.

A tábor hangulatát szavakkal nem lehet visszaadni, egyéb eszközökkel is nehezen menne, de az ide: résztvevőknek a Csík zenekar Ez a vonat című száma mindig felidézi majd ezt az egy hetet.

Az alkotásokat (versek, rajzok, festmények) a klubban megtekinthetitek! 🙂

Molt Melinda

Egy vers magamnak

Csend, csend, csend! Majd irtózatos és állati üvöltés
Kicsi szived összeszorul, kicsi lelkeden hatalmas seb.
Reszketsz, félsz! Sírni akarsz, könnyeid viszont elapadnak.

Az éjjel nem jön álom a szemedre.
Jobb is, mert ma este nem alhatsz, nincs nyugvás.
Menekülsz, mezítláb járod az üres utcát.

Még nem gyűlöl szíved, csak megkövesedni kezd.
Folyó patak, édes víz, mely megnyugvást visz.
Csönd, száz fogadalom, és már csak a kemény kő pattan ujjadon.

Lépcső, lépcső, hosszú út, nyikorgó kapu, fénylő hold.
Majd elalszol, becsukod szemed, fátyol hullik, apró álom.
Hideg kő mindent megfagyaszt, vacogsz, és egyben szótlan vagy.

Kicsi lábad, kicsi kezed, kicsi csontod, kicsi szíved.
Már minden megfagyott, már tudod, hogy szenvedni fogsz.
Pár perc, fénylő csillagok! S puha párnán ismét elnyom az álom.

Az akarat ereje

Minden családban előforduló jelenség, hogy a kamaszok hétvégén közük a szülőkkel: BULIBA MEGYEK!
Hogy reagálnak erre az ŐSÖK? Húzzák a szájukat, összeráncolják homlokukat, és felteszik ravasz kérdéseiket: Hol lesz a BULI? Hánykor jössz haza? Kivel mész? Stb.
Persze kamaszok vagyunk, néha lódítunk egy kicsit, és nem feltétlenül az igazat mondjuk. Minek? Úgyse tudják meg! A telefonom kikapcsolom, hogy ne tudjanak elérni, egy valamire vetek hangsúlyt: a BULIRA!
Beletelik néhány percbe, mire elmagyarázom ezeknek a „nehéz felfogásúaknak”, hogy mi a dörgés. Végül, persze én vagyok az erősebb, és így szólnak: MENJÉL!
De, mielőtt eltávoznék otthonról, meg kell hallgatnom az utolsó szónoklatot: Ne igyál alkoholt, és ne szívjál füvet! Nagy erőfeszítésembe telik, hogy megmagyarázzam, hogy nincs ok az aggodalomra.
Szóval elmegyek a BULIBA, ott vannak a haverok, elég ittas, és züllött állapotban, a járásuk ugyancsak gyatra. Odajönnek, és közlik velem: Igyál velünk! Megfordul a fejemben, azon pár gondolat, amit otthon hallottam. Ezzel ellentétben viszont nagyon nagy a kísértés. Mit tegyek? Fél perc se telik bele, azon találom magam, sörösüveg a kezemben.
Akármerre fordítom a fejem, mindenfelé azt látom, hogy ISZNAK! Jól érzik magukat, de csak alkohollal? Nem, ez a gondolat nem jut eszembe!
ISZOK mértéktelenül!
Mi van másnap?
Fejfájás, egy kis émelygés. Eljött a nem várt másnap!
Emberek! Ép felfogású élőlények vagyunk: Miért jó az alkohol, ha ez az eredménye? (Ráadásul a májat is roncsolja.)
Tudjátok, mi hiányzik belőlünk? Az Akarat! Nem arról van szó, hogy egyszer kipróbáljuk a mámor állapotát! Arról, hogy mértéket tartsunk!
Nézzük a jó oldalát az ivásnak: NINCS!
A rossz oldalát: HÁNYINGER, nem vagyok tisztában a tetteimmel és annak súlyával, de még gusztustalan is az ivászat.
ITAL nélkül nem érzitek jól magatokat??? A válasz: NEEEM!
Dehogynem! Mi számit? Az Akarat! Mindenki úgy alakítja az életét, ahogy teheti.
De ha élni akarsz ebben az elhanyagolt világban, legyen egyediséged és büszkeséged.
Avagy: Tűnj ki a többiek közül azzal, hogy nem iszol, és legyél rá büszke, hogy te más vagy!