Riportok volt tanárainkkal

Harmath Gyula – testnevelő

Mikor kezdte a tanítást ebben az iskolában?
Harmath Gyula: 1962-ben egy évvel az iskolának a születése után kerültem ide Fonyódra, a gimnáziumba, egyébként balatonboglári születésű vagyok. Még a mostani kesztyűgyárban kezdtünk el tanítani, akkor két második és három első osztály volt. Rögtön osztályfőnök lettem. Egyébként testnevelő tanár vagyok. 1963-ban kerültünk a jelenlegi épületbe, ami akkor még jóval kisebb volt, de már a sajátunknak érezhettük. A régi helyen csak nyolcan tanítottunk még, a megbízott igazgatónk Fáró Józsi bácsi volt. Horváth László lett az első igazgatónk 1963-tól. Amikor ide kerültünk, nagyon szuper volt, mert nagyon jól nevelt és szorgalmas gyerekek jártak ide. Ragyogó sportélet volt az intézményben. 1972-ben az országos olimpiai döntőn ötödik lett a lány kosárlabdacsapat. Atlétika első helyezettje Lenger András, aki 100 és 200 méteren olimpiai bajnok lett. A 70-es évek után viszont a leány kézilabda került előtérbe. Ötször országos döntőbe jutottak, de ez nem annyira az én érdemem, mert Kocsis Géza volt az edző. 1994-ben az atlétika magasugró csapatom, akiknek én voltam az edzője, olimpiai bajnokságot nyert.

Bővebben…

Interjúk volt diákjainkkal

Baritz Kati – fotográfus

Szeretném megkérdezni, hogy milyen a kapcsolata az iskolával?
Baritz Kati: Ritkán jövök ide. Csak ahogy az időm engedi.

Miért választotta ezt a hivatást?
Baritz Kati: Nem én választottam, az választott bizonyára engem. A fény szerelmese vagyok, mert a fényre jöttem a világba, a fény hívott életre.

Szeretett ebbe az iskolába járni?
Baritz Kati: Muszáj is volt. De természetesen szerettem.

Szeretne-e újra idejárni, ebbe az iskolába?
Baritz Kati: Nem, nem szeretem az intézmények zártságát, én szabad ember vagyok, az alkotást szeretem.

Hegedűs Krisztina – operaénekes

Jó volt ebben az iskolában diáknak lenni?
Hegedűs Krisztina: Szerettem ide járni, kollégista is voltam. Fantasztikus volt a közösségi élet és az összetartás. Ez volt a második otthonom. Az embernek nagyon meghatározó élménye az, hogy hol tanul középiskolában.

Miért választotta ezt az iskolát?
Hegedűs Krisztina: A sport miatt.

A sport miatt? Hiszen a délelőtti ünnepségen ön operaáriákból adott elő, csodálatos volt hallgatni!
Hegedűs Krisztina: Igen, a későbbi pályám másként alakult.

Lévay Péter – fizikus

Mikor töltötte diákéveit ebben az iskolában, és hogyan alakult a sorsa ezt követően?
Lévay Péter: 1976-tól 1980-ig itt jártam gimnáziumba, innen az ELTE fizikus szakára jelentkeztem. Majd a Budapesti Műegyetem fizikai intézetében helyezkedtem el fizikusként. Kezdetben kutatómunkát folytattam, aztán tanítottam, majd megint kutattam, ösztöndíjjal Angliában voltam egy évig, Olaszországban egy hónapig. Többek között Izraelben és Japánban is jártam. A matematika és fizika tanítása mellett muzsikálok és zongorázom is. Miután zeneiskolai tanulmányaimat befejeztem, készítettem egy cd-t, amin én zongorázom.

Volt diákjaink gondolatai

Bertalan Bernadett

1995-ben érettségiztem Bántó Zsuzsanna osztályában. Ő volt a magyartanárnőnk és osztályfőnökünk három évig, majd mikor végzősök lettünk, választották meg az iskola igazgatójának, amire nagyon büszkék voltunk. Az utolsó évben még végigvitt minket magyarból, és nála is érettségiztünk. Mindig is érdekelt az újságírás, igazából 14 éves korom óta erre a pályára készültem. A gimnázium befejezése után egy évig dolgoztam a helyi televíziónál, majd felvételt nyertem a Kaposvári Egyetem (akkor még Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola) nappali tagozatára, tanító-kommunikáció szakra. A tanító képzésen belül magyar szakon végeztem, a kommunikáció szakon pedig az újonnan induló rádiós osztályban. 2000-ben kezdtem el dolgozni a helyi újság szerkesztésén, amit 2000 októberében indítottunk útjára Fonyód Kurír néven, ezzel párhuzamosan tevékenykedtem továbbra a helyi televízióban. Az újságírás mellett még egy terület érdekelt igazán: a jogtudomány. Így a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának negyedéves, levelező tagozatos hallgatója voltam, 2008-ban doktoráltam.

Mint már említettem, életem legszebb négy évét töltöttem a fonyódi gimnáziumban. Élményekben, vidámságban gazdag, gondtalan diákévek, ezt jelentette nekem a középiskola. Az érettségi évében kezdtem meg első szárnypróbálgatásaimat a fonyódi városi televíziónál. Májusban jött az ötlet, hisz ilyen addig még nem volt, közvetítsünk „élőben” a szóbeli érettségiről. Szóval kihúztam magyar, történelem, biológia, német stb. érettségi tételeimet, levizsgáztam, majd a tanteremből kilépve a tollat mikrofonra cseréltem, és már készítettem is az interjúkat, úgy frissiben a többi érettségizővel. Néhány nap múlva a tévéadásban mindenki mosolyogva nézte végig, ahogy még megszeppent arccal mesélt az érettségi élményeiről. Bővebben…

Belföldi, külföldi kirándulásaink, cserekapcsolataink

Iskolánk minden évben szervez cserekapcsolatokat és kirándulásokat, külföldre és belföldre egyaránt. Az első cserekapcsolatot 1982-ben Bambergből Helmuth Dütsch kezdeményezte, aki a Franz Ludwig Gimnázium történelem-irodalom szakos tanára. A következő évben indult is az első csoport, amelynek keretében 30 diák egy júniusi reggelen elindult Németország felé. A bambergi cserekapcsolatunk a mai napig sikeres. Cserekapcsolatban állunk még egy svéd, egy török és egy walesi gimnáziummal.

Az Országos Kéktúra hosszú múltra tekint vissza. Iskolánk 1976-ban csatlakozott először ehhez a programhoz. Aki teljesíti ezt a 1096,9 km-t, az egy sorszámozott Kéktúra jelvényt kap, és ezen felül – ami még sokkal fontosabb – egy óriási személyiségfejlesztést is, hiszen küzdeni kell az úton, nem szabad feladni! Ez az érzés egy életen át elkíséri a résztvevőket. Keserű tanár úr minden évben óriási lelkesedéssel szervezi meg a diákok számára a Kéktúrát.

A tavalyi évben Szekeres Attila és Gőzse Attila tanár urak vezetésével 15 diák vonattal indult a Vajdaságba. A legdélebbi magyar ajkú településen töltöttünk 5 napot. Mindenki számára a legizgalmasabb program a dunai csónakázás volt, amikor a 4 fős kis csónakokban az Al-Duna területét jártuk körbe.

A Töröcskei-tó partján lévő művészeti tábort is minden év nyarán megszervezi Halvax Eszter és Lengyel Zsüliett tanárnő, valamint Keserű Zoltán tanár úr. A tábort leginkább a szabadság jellemzi, miközben a gyerekek szorgosan festenek, túráznak vagy műveket elemeznek.

Talán a legkedveltebb a diákok körében a téli sítábor. A lengyelországi Jelesnában évek óta visszatérő vendég az iskolánk.

Dallos Kata (11. b)

Az elmúlt 50 év tanári szemmel

Hogy gondolnak vissza tanáraink, akik maguk is ide jártak pár évvel ezelőtt…

Babina Edit

1988-ban végeztem a fonyódi Karikás Frigyes Gimnáziumban.

Második év végén egy merész gondolatunk támadt. Elhatároztuk, hogy az osztálykiránduláson körbekerekezzük a Balatont. Szerencsére ez az út össze is jött, így lelkesen indultunk el Hari bácsival (Harmath Gyula tanár úrral) a nagy útra. Biztonsági okokból ő volt a sereghajtó a csapatban, így nagyon elfáradt az út végére. Az erősebb, jobban hajtók elől mindig sietve mentek fel a dombra az északi parton, majd szabályosan száguldva siklottak le a lejtőn, amit a tanár úr nem nagyon bírt, tehát neki igazán fárasztó volt a túra. Persze nagy kihívás volt ez nekünk is. Mikor megérkeztünk a kempingbe, és sátrat vertünk, arra lettünk figyelmesek, hogy a tanár úrnak csak a lábai látszanak ki a sátrából. Ennek mi nagyon megörültünk, hisz így szabadon „garázdálkodhattunk”, természetesen csak a kemping területén. Emellett nagyon jó időt sikerült kifognunk, három napon keresztül sütött a nap. Biciklizés közben mindenki rendesen leégett. A karunktól egészen a fülünk hegyéig vörösek voltunk. A fiúk rövid frizurája nem védte meg a fülüket, így nekik szinte mállott a bőr azon a részen.

Bővebben…