Utazás a tulipánok földjére

…avagy a Mátyás-csapat holland földön

2012. november 21-én indult útnak a Mátyás Király Gimnázium két tanára és 21 diákja, akik között én is ott lehettem. Budapest repterén izgatottan vártuk a felszállást, hiszen néhányunk most repült életében először. A repülőút biztonságban és gyorsan eltelt, két óra múlva már Hollandia hűvös szelét éreztük. A reptértől egy órára fekszik Oss városa, ahol cserediákjaink frissítővel vártak bennünket. Ekkor ismerkedtünk össze azzal a családdal, akik befogadtak minket.

Már az első nap feltűnt, hogy Hollandiában a tömegközlekedés eszköze a kerékpár. Meglepő volt számunkra, hogy az ottani diákok nagy része két keréken jár az iskolába. Amszterdamban körülbelül 800 000-en élnek és legalább egy millió bringa van. Nehéz olyan fényképet készíteni, amin nincs egy kétkerekű. Így néz ki egy amszterdami bicikli:

bringa

A kerékpárokon mindig van valami egyedi ismertetőjel, például: írás, matrica, kosár, virág. A hollandok úgy tartják, hogy ők bringán születtek.

Az első nap nagy részét egy holland iskolában töltöttük, ahol megtekintettük a tantermeiket, megtanultunk hollandul számolni, köszönni, végül egy igen finom süteményt sütöttünk helyi recept alapján. Este bowlingpályára vittek minket, ahol mindenki remekül érezte magát.

A következő nap a fővárosba, Amszterdamba utaztunk. Itt egy órás hajóúton vettünk részt, különböző holland nevezetességeket láttunk, megnéztük kívülről a Heineken Experience-t, Anna Frank házát, a Central pályaudvart, a Nemo csodák palotáját, majd sétáltunk a város utcáin, valamint láthattuk az “I am sterdam” feliratot.

VLUU L100, M100  / Samsung L100, M100

Hollandia talán a világ leglaposabb országa, igazi flatland, ám hihetetlenül rendezett, mivel lakosainak szinte minden szárazfölddarabot a tengertől kellett elhódítani szorgalmas és kitartó munkával, ezért nem nagyon találunk parlagon hagyott vagy gazzal beborított terültet. Olyan, mintha mindent mérnökök terveztek volna meg. A kissé egyhangú táj unalmasságát oldva városaikat extra hangulatossá építették. Amszterdam belvárosát csatornarendszerek szövik át, és az ezeket átívelő kicsiny hidak, és a pompásan karbantartott régi belvárosi házak olyan kellemes atmoszférát varázsolnak, hogy az utcákon akár órákat is örömmel sétálgat az ember.

A hétvégét mindenki a saját (fogadott) családjával töltötte. Volt, aki megnézte a városba érkező mikulást, a tengerpartot, Rotterdamot. Esténként pedig egy-egy családnál szerveztünk találkozót, ahol jókat beszélgettünk, finomakat ettünk, ittunk, egyszóval remekül éreztük magunkat.

A hétfői nap a sportolásé volt. Először különböző játékokat: focit, kosarat, hokit játszottunk. Összemértük erőnket egy baráti focimeccs során. Nem kis büszkeséggel kijelenthetem, hogy magasan vittük a pálmát. A magyar lányok 1:0-ra, a magyar fiúk pedig 3:0-ra verték meg a hollandokat. A délutánt egy élményfürdőben töltöttük. Este egy futballmérkőzést néztünk meg, ahol a hazai csapatnak szurkolhattunk.

Kedden elvittek minket egy közeli város katedrálisához. Körbevezettek minket a városban és a katedrális csúcsába is felvittek minket, ahonnan a kilátás gyönyörű volt. Délután egy disco jégpályára mentünk, amely mindenki számára nagy élmény volt. Estére minden család sütött, főzött mivel az iskolában búcsúvacsorát rendeztek nekünk.

Szerda reggel összepakoltuk csomagjainkat, mindenki fájdalmas búcsút vett cserediákjától, és kettőkor már indultunk a reptérre. A hazaút is simán, biztonságban zajlott.

Csodálatos, élményekben gazdag hetünk volt. De nincs vége, hamarosan jön a folytatás! Hiszen a holland diákokkal továbbra is tartjuk a kapcsolatot, áprilisra visszavárjuk őket.

Szeretném megköszönni az egész csapat nevében Perényi Nóra tanárnőnek és Szilasi Gábor tanár úrnak, hogy elkísértek minket az útra, a holland diákoknak és családjaiknak, hogy szívélyesen vendégül láttak bennünket, valamint Bántó Zsuzsanna igazgatónknak, hogy támogatta, engedélyezte az utat.

Tóth Rebeka (11. B)