Pilinkél a hó

Könnyű teste földet éri,
mindenki csak őket nézi.
Szél fújja mint bátor vándort,
míg közlekedést nem gátol.
Ráesnek a friss talajra,
amit hó már betakarta.
Mind más alak s forma,
lehullva mind egyforma.
Rájuk lépve ropog recseg,
eltakarva szelíd hideg.
Ha elolvad vízzé válik,
lesz még nagy sár majd az állig.
Lucsok barát nem túl kedves,
tőle lesz majd minden nedves.

image03

Török Henrietta Kinga (11. A)