Ünnepi műsor 1956. október 23-a alkalmából

Október 22-én délelőtt az iskolai, majd délután a városi ünnepségen a gimnázium diákjai az épület aulájában méltó módon emlékeztek meg az 1956. október 23-i eseményekről. A tanulók Déry Tibor Szerelem c. novellája, Faludy György Pokolbeli víg napjaim c. regénye, valamint Márai Sándor Halotti beszéde alapján rendezett műsort mutattak be az aula színpadán. A műsor felidézte az 1956-os magyarországi eseményeket. A műsort rendezték: Szilasiné Károly Mónika és Czippán Andrea tanárnők.

Itt az egész műsor megtekinthető:
http://www.youtube.com/watch?v=eE0sHPDRWv0

Proity Luca, 11. A

Marslakó a Földön?

Mi lenne, ha egy marslakó lejönne a Földre? A sok reklám láttán vajon mi lenne a véleménye rólunk, kamaszokról? Tetszenénk neki? Vagy annyira megrémülne, hogy hanyatt-homlok menekülne vissza a Marsra? Ha egy kicsit megpróbáljuk kívülről nézni önmagunkat és a világot, ahol élünk, talán megkapjuk a választ a kérdésünkre.

ize

Gondoljunk bele, mennyire meglepődne már csak azon is, hogy bármerre menne, úton-útfélen reklámokba botlana. Hirdetőoszlopok, plakátok tömkelege fogadná, nem beszélve a tévében, rádióban, újságokban látott-hallott reklámmennyiségről.

Biztos furcsállaná, hogy hogyan lehet egy margarinra – Flora pro.activ – azt mondani, hogy „szívem választottja”, vagy mit jelent a joghurtreklámban megjelenő „Bifidus Actiregularis L. Casei Defensis”, és miért pont vacsoraidőben reklámozzák a „jobbnál jobb” hashajtókat?
De vajon mit gondolna a kamaszokról? A reklámok alapján biztosan valami olyasmit, hogy mi mindannyian frissen, kipihenten, kisminkelve, „hollywoodi” mosollyal, a legújabb divat szerint felöltözve ébredünk, majd egy „Jó reggelt!” keksz elfogyasztása után – ami mellesleg „délig tartó lendületet” biztosít – beülünk az „Axe” illatú – amitől az angyalok is bűnbe esnek – tökéletes kinézetű barátunk mellé a vadonatúj sportautójába, és meg sem állunk az iskoláig. Ahonnan aztán pár, szóra sem érdemes óra után ki is szabadulunk, és – mivel milliomosok vagyunk – a fél délutánunkat plázázással töltjük. Ezek után tornabemutatóra kellene mennünk, de görcsölő hasunk megakadályoz benne. Illetve csak megakadályozna, ha „lenne időnk a fájdalomra”. De természetesen nincs. Így bevesszük az azonnal ható „Algoflex M”-et és folytatjuk a délutáni programunkat, mintha mi sem történt volna.
Este aztán jól bevacsorázunk – úgyis mindig kéznél van az Espumisan gyöngy -, megmossuk a hajunkat az új „Garnier Fructis tápláló samponnal”, bekenjük magunkat „L’Oréal Paris Nutrifit” testápolóval – mert megérdemeljük – és lefekszünk aludni a kényelmes „Dormeo” matraccal bélelt ágyunka, hogy másnap kipihenten kezdhessünk mindent elölről.
Ezek után azt gondolom, hogy ha egy UFO esetleg idetévedne, csak azután kapcsoljuk be neki a tévét, miután közöltük: „a nyugalom megzavarására alkalmas képi elemek következnek, megtekintését 18 éven aluliaknak nem ajánljuk”.

Perusza Eszter (9. A)

Egy csípős bodzaszörp

Interjú Keserű Zoltán tanár úrral, a töröcskei darázskolónia kedvencével

A fonyódi Mátyás Király Gimnázium tanulói immár 6. alkalommal vették birtokba a Töröcskei-tó mellett található ifjúsági tábort. Idén augusztus 9 – 16-ig hódolhattak a diákok művészeti szenvedélyüknek a festészet és a rajz területén Lengyel Zsüliett tanárnő instrukcióival, kereshették a ritmust a szebbnél szebb versekben Halvax Eszter tanárnő segítségével, és szabad idejükben túrázhattak, főzöcskézhettek Keserű Zoltán tanár úr irányításával. És persze mindig történik valami!

Következő témánk a darázscsípés, Keserű tanár úrnak is volt része benne. Kezdjük először egy kis visszaemlékezéssel, Halvax tanárnő mesélte, hogy a tavalyi évben is történt egy kis incidens, mi is történt azzal a bodzaszörppel?

Hát igen, a tavalyi év érdekes volt, mivel otthagytam az ablakpárkányon a szörpömet, beszélgettünk, főzőcskéztünk, na akkor gondoltam, hogy az utolsó kis kortyot is bekapom, és akkor éreztem hirtelen egy szúrást, azt gondoltam abban a pillanatban, hogy egy kavicsdarab maradt benne és az megszúrta a nyelvemet. Kiköptem és akkor láttam, hogy az bizony egy darázs. Hát fájt is rendesen, elkezdett szúrni. Nagy riadalom, erre Halvax tanárnő előkapta a piros bicskáját, abban van egy icipici csipesz. Kirántotta a nyelvemet, és kikapta belőle a fullánkot. Nagyon szúró érzés volt, de ittam rá kalciumot, egy kis esti zsibbadás a torkom körül, de másnap reggel az ébresztővel már nem volt gond.

Na, és mi történt idén?

Az idei év második túráján a Zselicben túráztunk, valahol az erdő mélyén két civilizált település között, ott a fejemre szállt valami, és egy őrült nagy szúrást éreztem. Oda is csaptam a túrabotommal, az is fájt rendesen mondjuk, de a lényeg hogy a darazsat sikeresen elkergettem. Lehet, hogy valami nagyobb darázs féle lehetett, de iszonyúan fájt, még jó hogy volt nálam kalcium, kértem a túrázóktól vizet, levágtam egy fantás doboz tetejét, abba bedobtam a tablettát, bugyogott egy darabig, aztán megittam. Kissé meg is voltam szédülve, zsibbadást is jócskán éreztem, mintha a fejemen a bőrt akarnák lehúzni, mint valami maszkot. Kicsit meg is ijedtem, mert mintha a végtagjaim is zsibbadtak volna. Tudtam, hogy nem vagyok rá allergiás, de azért volt bennem némi nyugtalanság, mert egy barátomat is megcsípte egy lódarázs, őt kórházba is kellett vinni miatta. Ezért mindenkit óva intek, ha megcsíp egy darázs, azonnal hívjatok orvost, mert nagy baj is lehet belőle.

És hogyan tovább? Nem tántorítják el ezek a kellemetlenségek?

Természetesen nem! Jövünk jövőre is Töröcskére, a Zselicnek e gyönyörű szegletébe, hiszen itt csak jól érezheti magát az ember, válogathat a tevékenységek közül, kiélheti kreativitását, remek a hangulat, film, zene, tábortűz, sport, túra… kell ennél több?

Köszönöm az interjút!

Horváth Norman (10. B)

Interjú egy irodalmárral

Beszélgetés Halvax Eszter tanárnővel, a töröcskei tábor irodalmi foglalkozásainak vezetőjével, a krumplifőzelék mesterével

Kedves tanárnő! Úgy tudom, hogy a fonyódi gimnazisták kedvelt nyári tábora, a „Töröcskei tábor”, minden évben új témával indítja az irodalmi foglalkozásait. Miként történik a témaválasztás?

A témáink alapja a természet. Még régebben, amikor az első tábort megszerveztük, az volt a tábor mottója, hogy „Művészet a természetben, Természet a művészetben”. Ezt ma már hagyományként követjük. Minden évben kitaláltunk egy olyan új témát, ami lehetőség szerint kapcsolódik a művészethez és egyben a természethez is. Tavaly a szerelmi költészetet és a természetet kötöttük össze, idén pedig a ritmusra esett a választás.

A feldolgozandó anyagok minden évben sablonszerűen kerülnek választásra, vagy jön egy ihletettség?

Amikor megállapodtunk Lengyel Zsüliett tanárnővel és Keserű tanár úrral abban, hogy az idei évben a ritmus lesz a téma, akkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy miként lehetne a ritmust megközelíteni az irodalom nyelvezetén keresztül. Ekkor eszembe ötlött Babits Mihály „Mint különös hírmondó…” című verse, amiben a ritmusról van szó:

“óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek
ritmusa, Isten versének ritmusa — mily kicsi minden
emberi történés!”

Mindjárt tudtam, ez lesz a mottóm. Ez után elgondolkodtam azon, hogy milyen ismétlődések vannak az életben, akár a szerelemnek, akár a természetnek a kapcsán, és ennek megfelelően próbáltam műveket találni. A ritmus maga a zene, tehát olyan művek után kutattam, ahol erős a zeneiség. Ezzel érzékeltettem, hogy a szavak különös váltakozásából hogyan kel életre a vers lelke, a költemény muzsikája. Ezeket figyelembe véve válogattam ki az alkotásokat.

A táborban végzett műelemzések, közös foglalkozások hatással vannak az iskolai teljesítményre?

Én úgy vélem, hogy igen. Ha a diákokkal közösen elmélkedünk, akár napi három-négy órán át, az a fiatalokra rendkívül motiválóan hat. Rousseau és Csokonai nevelési módszerében hiszek, mégpedig abban, hogy ha az ember eltér a megszokottól, mint például az iskolapad vagy a negyvenöt perc, az már figyelemfelkeltő. Ha például kalandozunk a természetben, a lugasban sétálunk, dombokon túrázunk, és eközben hívjuk meg a művészet szellemiségét, az maradandóbb élményt nyújt, mint a megunt rutin.

Én is csak ajánlani tudom a tábort! Tanárnő, köszönöm szépen az interjút!

Horváth Norman (10. B)

Ősz

Ősznek szava nem csendes,
ősznek ege napmentes.
Ősz az, mi követi nyarunk,
s egyre színesebb napunk,
mit magunk mögött hagyunk.
Úgy hagyjuk, mi lehullik,
majd remegőn elmúlik.

Hajnala néha ködös,
látni nem látsz üstököst.
Napközben eső itatja,
melyet szikkadtra
szívott az augusztusi nap.
Mely úgy szaladt,
mint egy ijedt vad.
ősz

Török Henrietta Kinga (12. A)