A walesi csereprogram

Iskolánk által szervezett csereprogramok közül, mondhatni gyerekcipőben járó walesi kapcsolattal 17 diákot és két kísérőtanárt láttunk vendégül egy hétre. Még tavasszal kezdték rebesgetni angoltanáraink a Walesbe jutás lehetőségét, s most már túl is vagyunk a visszafogadáson. Nem maradt más hátra, mint kivárni a márciust, hogy a repülőgépünk földet érjen a manchesteri repülőtéren. De ne szaladjunk előre, lássuk röviden mivel rukkoltunk elő ezen a rendhagyó vendéglátáson…

Kezdetben nem volt egyszerű a programszervezés, az időjárás szeszélyessége és a Balaton-part szezon utáni csekély lehetősége elég sok fejtörést okozott a szervező tanároknak, de szerintem kihozták a maximumot ebből a hétből, és lesz mire emlékezniük a walesi diákoknak. Elmondásuk alapján és a fogadó-diákok által is megerősítve mondhatom, hogy élvezetesek voltak a programok, és igaz, hogy vendégeink zöme valamivel fiatalabb volt a vendéglátóknál, de ez sem okozott problémát.

Kevés lenne a hely felsorolni a sok eseményt, látnivalót és élményt, csupán néhány a teljesség igénye nélkül: kirándulás Szigligetre, a Kis-Balatonhoz, a sümegi várba, fürdőzés Kehidakustányban, középkori puszta kezes lakoma, iskolai versenyek, tánc, koncert… Szórakoztató volt a Fonyód felfedezését célnak kitűző vetélkedő, a Kis-Balatonnál érdekes dolgokat tudhattak meg az ott élő madarakról, s a sümegi várban ráhangolódhattak a középkori környezetre, amit aztán az ebben a szellemben elfogyasztott ebéd koronázott meg. A kehidai fürdőben mindenki felolvaszthatta jeges végtagjait a jacuzziban, vagy nagyokat csúszhatott az óriáscsúszdán.

A fogadócsaláddal eltöltött két nap inkább még a feloldódás jegyében telt, na meg a környék felfedezésével, közös tábortűzzel, vagy éppen amihez kedv volt, de általában ezek a napok is jó hangulatúak voltak.

Az első walesi csereprogram zökkenőmentesen zajlott sok aranyos gyerekkel és kedves kísérőtanárokkal.

Szilák Andrea, 12. A

Bamberg – diákcsere

Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola – Fonyód
Franz Ludwig Gymnasium – Bamberg (Németország)

1982.
Helmuth Dütsch, a bajorországi Bamberg városában található Franz Ludwig Gimnázium lelkes történelem-irodalom szakos tanára kapcsolatot keresett az akkor még vasfüggönyön túl található Magyarország egy középiskolájával. A szerencse és gyümölcsöző kapcsolatok révén a választás a Balaton déli partján fekvő fonyódi (akkor még) Karikás Frigyes Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolára esett.
Érdeklődés „Nyugatról”? Utazási és nyelvgyakorlási lehetőség? Ez megfontolandó, ezt nem szabad kihagyni! – vélekedett az iskola egykori vezetése. Gesagt – getan! – a gondolatot tett követte, és Bálint Lehel akkori igazgató és néhány kollégája Bambergbe utazott, hogy felvegye a kapcsolatot a német iskolavezetéssel, és tájékozódjon a diákcsere lehetséges formájáról, programjáról és finanszírozási módjáról.

bamberg
1983.
A látogatás és a megbeszélések gyümölcseként már indult is az első csoport, lázas készülődés, óriási versengés, hogy ki férhet még bele az induló létszámkeretbe. Majd a szerencsés harminc ember útra kelt 83 júniusának egy pirkadó hajnalán, hogy felfedezzen magának egy ismeretlen országot, új embereket ismerjen meg, s hogy a nyelvet ne csak a házkiadásban leszűkült szókincs felszínre hozásával alkalmazza. A fő szervezést aztán az iskola némettanárai vették kézbe, az első időkben Hevér Péterné tanárnő és Dr. Tóth-Herpai Balázs tanár úr. Őket persze segítették mások is, osztályfőnökök és lelkes kollégák, mint pl. Szabó Ivánné akkori igazgatóhelyettes, Minczinger Katalin vagy Hecz Gáborné tanárnő, aki hatszor vett részt a diákcsere szervezésében és a mai napig tartja a kapcsolatot a kinti kollégákkal és vendéglátó családokkal.

1985.
Ebben az évben az iskola néptánccsoportja és népi zenekara kapta meg a lehetőséget, hogy Bambergbe utazzon. Nagy dolog volt ez, hiszen abban az időben versengés folyt a tanulók között, hogy ki vehessen részt a bambergi diákcserén. Lázas készülődés előzte meg a „turnét”, emlékezetessé szerettük volna tenni azt a látogatást. Így is sikerült. E sorok írója is tagja lehetett a csoportnak, mint a zenekar tagja. Már érkezéskor tánccal és zenével szálltunk le a buszról – szép kárpótlás volt a két és fél órás késésért. Több alkalommal leptük meg a sétálóutcák népét Münchenben, Nürnbergben és Bambergben hangulatos táncainkkal, felléptünk a bambergi egyetemen, és fergeteges műsort adtunk a Franz Ludwig Gimnázium dísztermében is (háromszor tapsoltak vissza minket!). Másnap nem is jelent meg újság, amelynek ne lettünk volna a címlapján.
Időközben Sári Dénesné tanárnő kezében összpontosultak a szervezési és lebonyolítási feladatok, ő mintegy nyolcszor vett részt a diákcserében, de ma is támogatója annak: a bambergi csoport buszsofőrjének pl. több mint húsz (!) éve biztosít szállást. Nagy szerepet játszott a diákcsere megerősítésében és dinamizálásában.

1991.
Szorgos német háttérmunka, valamint segélyszállítmányok Erdélybe juttatása révén kialakított kapcsolatok eredményeként ebben az évben a magyar – német diákcsere trinacionális kapcsolattá alakult. Így 16 évvel ezelőtt kapcsolódott be a programba a nagyváradi Ady Endre Líceum tíz fővel, majd két román tannyelvű intézmény, a M. Eminescu és E. Gosdu középiskola öt-öt diákkal. Ettől az időponttól kezdve 20 fonyódi és 20 nagyváradi diák alkotja évről évre az utazógárdát.
Az évek folyamán tevékenyen vettek részt a szervezésben, kiutazásban, az itthoni programok lebonyolításában Csizmadiáné Vajda Johanna (négy alkalommal), valamint Bogdánné Golobics Gyöngyi tanárnő is (3 alkalommal). Szintén részt vettek a diákcserében Bognárné Huzsvai Cecília és Hegedűs Ágnes tanárnők is.
De mindez nem valósulhatott volna meg Bántó Zsuzsanna igazgatónő nélkül, aki tanárként is, igazgatóként is támogatta és támogatja a programot, valamint a Mátyás Király Gimnáziumért és Postaforgalmi Szakközépiskoláért Alapítvány segítségével hathatós segítséget nyújt a finanszírozásban is.

Német oldalon is sokan segítették a kapcsolatok ápolását és a szervezést. Megemlítést érdemel Erika és Alfred Kotschenreuter, dr. Alvin Reindl és felesége, valamint Uschi Dütsch is, aki fáradhatatlanul támogatta férjét ebben a nagy munkában. 2004. őszén azonban óriási veszteség érte a diákcserét, mert tragikus hirtelenséggel elhunyt Helmuth Dütsch tanár úr. A motor szerepét Jens-Peter Kurzella tanár úr vette át, aki akkor már négy éve vett részt tevékenyen a diákcsere lebonyolításában.

2007.
Idén ünnepeljük a diákcsere 25. évfordulóját. Reményeink szerint még sok kerek évfordulót ünnepelhetünk, s bízom benne, hogy minél több diák él a lehetőséggel és eljön Bambergbe, ebbe a csodás városba, a világ kulturális örökségének egy szegletébe. S e kirándulással kitekint a világ egy másik pontjára, új barátságokat köt, nyelvet gyakorol, más mentalitást ismer meg, s olyan helyekre juthat el, ahová nem mindenkinek van lehetősége.

Várunk tehát mindenkit, aki kalandra kész, és szívesen tagja egy vidám csapatnak!

Keserű Zoltán