Egy csípős bodzaszörp

Interjú Keserű Zoltán tanár úrral, a töröcskei darázskolónia kedvencével

A fonyódi Mátyás Király Gimnázium tanulói immár 6. alkalommal vették birtokba a Töröcskei-tó mellett található ifjúsági tábort. Idén augusztus 9 – 16-ig hódolhattak a diákok művészeti szenvedélyüknek a festészet és a rajz területén Lengyel Zsüliett tanárnő instrukcióival, kereshették a ritmust a szebbnél szebb versekben Halvax Eszter tanárnő segítségével, és szabad idejükben túrázhattak, főzöcskézhettek Keserű Zoltán tanár úr irányításával. És persze mindig történik valami!

Következő témánk a darázscsípés, Keserű tanár úrnak is volt része benne. Kezdjük először egy kis visszaemlékezéssel, Halvax tanárnő mesélte, hogy a tavalyi évben is történt egy kis incidens, mi is történt azzal a bodzaszörppel?

Hát igen, a tavalyi év érdekes volt, mivel otthagytam az ablakpárkányon a szörpömet, beszélgettünk, főzőcskéztünk, na akkor gondoltam, hogy az utolsó kis kortyot is bekapom, és akkor éreztem hirtelen egy szúrást, azt gondoltam abban a pillanatban, hogy egy kavicsdarab maradt benne és az megszúrta a nyelvemet. Kiköptem és akkor láttam, hogy az bizony egy darázs. Hát fájt is rendesen, elkezdett szúrni. Nagy riadalom, erre Halvax tanárnő előkapta a piros bicskáját, abban van egy icipici csipesz. Kirántotta a nyelvemet, és kikapta belőle a fullánkot. Nagyon szúró érzés volt, de ittam rá kalciumot, egy kis esti zsibbadás a torkom körül, de másnap reggel az ébresztővel már nem volt gond.

Na, és mi történt idén?

Az idei év második túráján a Zselicben túráztunk, valahol az erdő mélyén két civilizált település között, ott a fejemre szállt valami, és egy őrült nagy szúrást éreztem. Oda is csaptam a túrabotommal, az is fájt rendesen mondjuk, de a lényeg hogy a darazsat sikeresen elkergettem. Lehet, hogy valami nagyobb darázs féle lehetett, de iszonyúan fájt, még jó hogy volt nálam kalcium, kértem a túrázóktól vizet, levágtam egy fantás doboz tetejét, abba bedobtam a tablettát, bugyogott egy darabig, aztán megittam. Kissé meg is voltam szédülve, zsibbadást is jócskán éreztem, mintha a fejemen a bőrt akarnák lehúzni, mint valami maszkot. Kicsit meg is ijedtem, mert mintha a végtagjaim is zsibbadtak volna. Tudtam, hogy nem vagyok rá allergiás, de azért volt bennem némi nyugtalanság, mert egy barátomat is megcsípte egy lódarázs, őt kórházba is kellett vinni miatta. Ezért mindenkit óva intek, ha megcsíp egy darázs, azonnal hívjatok orvost, mert nagy baj is lehet belőle.

És hogyan tovább? Nem tántorítják el ezek a kellemetlenségek?

Természetesen nem! Jövünk jövőre is Töröcskére, a Zselicnek e gyönyörű szegletébe, hiszen itt csak jól érezheti magát az ember, válogathat a tevékenységek közül, kiélheti kreativitását, remek a hangulat, film, zene, tábortűz, sport, túra… kell ennél több?

Köszönöm az interjút!

Horváth Norman (10. B)

Reklámok

Interjú egy irodalmárral

Beszélgetés Halvax Eszter tanárnővel, a töröcskei tábor irodalmi foglalkozásainak vezetőjével, a krumplifőzelék mesterével

Kedves tanárnő! Úgy tudom, hogy a fonyódi gimnazisták kedvelt nyári tábora, a „Töröcskei tábor”, minden évben új témával indítja az irodalmi foglalkozásait. Miként történik a témaválasztás?

A témáink alapja a természet. Még régebben, amikor az első tábort megszerveztük, az volt a tábor mottója, hogy „Művészet a természetben, Természet a művészetben”. Ezt ma már hagyományként követjük. Minden évben kitaláltunk egy olyan új témát, ami lehetőség szerint kapcsolódik a művészethez és egyben a természethez is. Tavaly a szerelmi költészetet és a természetet kötöttük össze, idén pedig a ritmusra esett a választás.

A feldolgozandó anyagok minden évben sablonszerűen kerülnek választásra, vagy jön egy ihletettség?

Amikor megállapodtunk Lengyel Zsüliett tanárnővel és Keserű tanár úrral abban, hogy az idei évben a ritmus lesz a téma, akkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy miként lehetne a ritmust megközelíteni az irodalom nyelvezetén keresztül. Ekkor eszembe ötlött Babits Mihály „Mint különös hírmondó…” című verse, amiben a ritmusról van szó:

“óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek
ritmusa, Isten versének ritmusa — mily kicsi minden
emberi történés!”

Mindjárt tudtam, ez lesz a mottóm. Ez után elgondolkodtam azon, hogy milyen ismétlődések vannak az életben, akár a szerelemnek, akár a természetnek a kapcsán, és ennek megfelelően próbáltam műveket találni. A ritmus maga a zene, tehát olyan művek után kutattam, ahol erős a zeneiség. Ezzel érzékeltettem, hogy a szavak különös váltakozásából hogyan kel életre a vers lelke, a költemény muzsikája. Ezeket figyelembe véve válogattam ki az alkotásokat.

A táborban végzett műelemzések, közös foglalkozások hatással vannak az iskolai teljesítményre?

Én úgy vélem, hogy igen. Ha a diákokkal közösen elmélkedünk, akár napi három-négy órán át, az a fiatalokra rendkívül motiválóan hat. Rousseau és Csokonai nevelési módszerében hiszek, mégpedig abban, hogy ha az ember eltér a megszokottól, mint például az iskolapad vagy a negyvenöt perc, az már figyelemfelkeltő. Ha például kalandozunk a természetben, a lugasban sétálunk, dombokon túrázunk, és eközben hívjuk meg a művészet szellemiségét, az maradandóbb élményt nyújt, mint a megunt rutin.

Én is csak ajánlani tudom a tábort! Tanárnő, köszönöm szépen az interjút!

Horváth Norman (10. B)

Látogatásunk a Pécsi Tudományegyetemen

A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara (PTE-ÁOK) az elmúlt évekhez hasonlóan, ebben a tanévben is nyílt napot hirdetett meg az érettségiző diákok részére, ám idén a középiskolák diákújságjainak képviselőit is meghívták, egyfajta kerekasztal megbeszélésre. Ez okból kifolyólag újraalakuló újságunk négy szerkesztője is részt vett eme jeles napon. Utazásunk fárasztó, de annál tartalmasabb volt! Megtudhattunk újdonságokat a megváltozott felvételi szabályokról, kipróbálhattuk magunkat sebészként, fogorvosként, gyógyteákat, gyógyító krémeket készíthettünk, stb… Tájékoztatókat hallgathattunk nyelvtanulási lehetőségekről, és az új felsőoktatási törvényekről is.
Mindenezek után, mivel kevés tanuló jelent meg az egyes diákújságoktól, a kerekasztal megbeszélés elmaradt… De mi, a talpraesett MKG-s középiskolások átléptük eme akadályt, és interjúalanyokat kerestünk meg, egy-egy érdekes kérdésünkkel.

Fotó: tensi-congress.hu

Bővebben…

Riportok volt tanárainkkal

Harmath Gyula – testnevelő

Mikor kezdte a tanítást ebben az iskolában?
Harmath Gyula: 1962-ben egy évvel az iskolának a születése után kerültem ide Fonyódra, a gimnáziumba, egyébként balatonboglári születésű vagyok. Még a mostani kesztyűgyárban kezdtünk el tanítani, akkor két második és három első osztály volt. Rögtön osztályfőnök lettem. Egyébként testnevelő tanár vagyok. 1963-ban kerültünk a jelenlegi épületbe, ami akkor még jóval kisebb volt, de már a sajátunknak érezhettük. A régi helyen csak nyolcan tanítottunk még, a megbízott igazgatónk Fáró Józsi bácsi volt. Horváth László lett az első igazgatónk 1963-tól. Amikor ide kerültünk, nagyon szuper volt, mert nagyon jól nevelt és szorgalmas gyerekek jártak ide. Ragyogó sportélet volt az intézményben. 1972-ben az országos olimpiai döntőn ötödik lett a lány kosárlabdacsapat. Atlétika első helyezettje Lenger András, aki 100 és 200 méteren olimpiai bajnok lett. A 70-es évek után viszont a leány kézilabda került előtérbe. Ötször országos döntőbe jutottak, de ez nem annyira az én érdemem, mert Kocsis Géza volt az edző. 1994-ben az atlétika magasugró csapatom, akiknek én voltam az edzője, olimpiai bajnokságot nyert.

Bővebben…

Interjúk volt diákjainkkal

Baritz Kati – fotográfus

Szeretném megkérdezni, hogy milyen a kapcsolata az iskolával?
Baritz Kati: Ritkán jövök ide. Csak ahogy az időm engedi.

Miért választotta ezt a hivatást?
Baritz Kati: Nem én választottam, az választott bizonyára engem. A fény szerelmese vagyok, mert a fényre jöttem a világba, a fény hívott életre.

Szeretett ebbe az iskolába járni?
Baritz Kati: Muszáj is volt. De természetesen szerettem.

Szeretne-e újra idejárni, ebbe az iskolába?
Baritz Kati: Nem, nem szeretem az intézmények zártságát, én szabad ember vagyok, az alkotást szeretem.

Hegedűs Krisztina – operaénekes

Jó volt ebben az iskolában diáknak lenni?
Hegedűs Krisztina: Szerettem ide járni, kollégista is voltam. Fantasztikus volt a közösségi élet és az összetartás. Ez volt a második otthonom. Az embernek nagyon meghatározó élménye az, hogy hol tanul középiskolában.

Miért választotta ezt az iskolát?
Hegedűs Krisztina: A sport miatt.

A sport miatt? Hiszen a délelőtti ünnepségen ön operaáriákból adott elő, csodálatos volt hallgatni!
Hegedűs Krisztina: Igen, a későbbi pályám másként alakult.

Lévay Péter – fizikus

Mikor töltötte diákéveit ebben az iskolában, és hogyan alakult a sorsa ezt követően?
Lévay Péter: 1976-tól 1980-ig itt jártam gimnáziumba, innen az ELTE fizikus szakára jelentkeztem. Majd a Budapesti Műegyetem fizikai intézetében helyezkedtem el fizikusként. Kezdetben kutatómunkát folytattam, aztán tanítottam, majd megint kutattam, ösztöndíjjal Angliában voltam egy évig, Olaszországban egy hónapig. Többek között Izraelben és Japánban is jártam. A matematika és fizika tanítása mellett muzsikálok és zongorázom is. Miután zeneiskolai tanulmányaimat befejeztem, készítettem egy cd-t, amin én zongorázom.