Az elmúlt 50 év tanári szemmel

Hogy gondolnak vissza tanáraink, akik maguk is ide jártak pár évvel ezelőtt…

Babina Edit

1988-ban végeztem a fonyódi Karikás Frigyes Gimnáziumban.

Második év végén egy merész gondolatunk támadt. Elhatároztuk, hogy az osztálykiránduláson körbekerekezzük a Balatont. Szerencsére ez az út össze is jött, így lelkesen indultunk el Hari bácsival (Harmath Gyula tanár úrral) a nagy útra. Biztonsági okokból ő volt a sereghajtó a csapatban, így nagyon elfáradt az út végére. Az erősebb, jobban hajtók elől mindig sietve mentek fel a dombra az északi parton, majd szabályosan száguldva siklottak le a lejtőn, amit a tanár úr nem nagyon bírt, tehát neki igazán fárasztó volt a túra. Persze nagy kihívás volt ez nekünk is. Mikor megérkeztünk a kempingbe, és sátrat vertünk, arra lettünk figyelmesek, hogy a tanár úrnak csak a lábai látszanak ki a sátrából. Ennek mi nagyon megörültünk, hisz így szabadon „garázdálkodhattunk”, természetesen csak a kemping területén. Emellett nagyon jó időt sikerült kifognunk, három napon keresztül sütött a nap. Biciklizés közben mindenki rendesen leégett. A karunktól egészen a fülünk hegyéig vörösek voltunk. A fiúk rövid frizurája nem védte meg a fülüket, így nekik szinte mállott a bőr azon a részen.

Bővebben…

Riport igazgatónőnkkel, Bántó Zsuzsannával

Bántó Zsuzsanna 1978-ban végzett Szegeden a József Attila Tudományegyetemen magyar-orosz szakos középiskolai tanárként. 1978. augusztus 16-tól kezdett dolgozni a fonyódi gimnáziumban. Azóta is ez az első és egyetlen munkahelye.

Bár a magyar felé húzta a szíve, az első évben csak orosz nyelvet tanított. A második évtől kezdett magyart tanítani. A ’80-as évektől pedig már szinte csak ezt a tárgyat tanította, szerencsésnek tartja magát, mert sok tehetséges diákot taníthatott tanári pályáján.
Már ekkor is fontosnak érezte az iskolai kulturális rendezvények szervezését. Segített a Fonyódi Helikon megalakulásában és író, olvasó-találkozók szervezésében.

1994. augusztus 1-jén nevezték ki igazgatónak, a kultúraszervezői feladatokat változatlanul a szívén viselte. A klubterem a város egyik meghatározó kiállítóterme volt, így összefonódott a város és a gimnázium kulturális élete.
Számos kiállítás kapott helyet itt: Szikra János festőművész, Erdélyi Ernő művésztanár, Lehelné Valent Éva művésztanár, Várhelyi György szobrászművész, Udvardi Erzsébet festőművész, Veres András festőművész, Fejes Anikó tanárnő, Lengyel Zsüliett tanár-festőművész.
Találkozhattak a diákok a magyar és az egyetemes kultúra olyan alakjaival, mint Faludy György, Habsburg Ottó.

Megkérdeztük igazgatónőnket, mi is a célja egy gimnáziumnak illetve a mi gimnáziumunk mennyire felel meg ezeknek a célkitűzéseknek. Ő így vélekedett erről:

Bővebben…

Beszélgetés Gőzse Attila tanár úrral

„Mindenik embernek a lelkében dal van”

– írta Babits Mihály egyik versében. Ez a mondat nagyon jellemző a Mátyás Király Gimnázium tanáraira, diákjaira. A tanárok és diákok közül sokan foglalkoznak zenével, van, aki hangszeren játszik, van, aki énekel, mi többiek, zenebarátokként segítjük őket, és élvezzük művészetüket. Nem meglepő hát, hogy iskolánkban nemrég alakult egy amatőr fúvós együttes tanárokból, diákokból, Gőzse Attila tanár úr vezetésével. Ő mesélt a zenekar alakulásáról, a próbákról, terveikről. A tanári karból Varga Zsuzsa tanárnő és Goóz László tanár úr – aki dobosként a zenélésben is aktívan részt vesz – segítik a munkáját. Gőzse Attila tanár úr ebben a tanévben kezdett tanítani sulinkban történelmet és földrajzot. Mint megtudtuk tőle nagyon izgalmasnak tartja a tanítást, kihívás számára, csakúgy, mint az új zenekar is. Ő maga 14 éve foglalkozik zenével, e téren alapfokú képzettséggel rendelkezik, jelenleg két zenekarban zenél.

Honnan jött az ötlet a zenekar megalapítására?
Aki egyszer belekóstol a zenélésbe, az már nem tud nélküle élni- vallja Gőzse Attila tanár úr. -Ezért is gondoltam arra, hogy a sok tehetséges tanulóból biztosan lesznek olyanok, akik szívesen áldoznak az idejükből az együttzenélésre. De az sem utolsó szempont, hogy azok a gyerekek, akik a próbákra járnak, otthon gyakorolnak, kevesebb időt töltenek a számítógép előtt.

Milyen gyakran tartanak próbát, és milyen hangulatúak?
Heti egy alkalommal két órát próbálunk. Az együttzenélésnek közösség kovácsoló ereje van, mostanra már összeszokott a társaság, így egyre jobb hangulatban telnek a próbák. Természetesen a jókedv nem mehet a munka rovására. Komoly intenzitással kell dolgoznunk.

Milyen műveket mutatnak be?
Egyszerű, könnyen tanulható, de „mutatós”, mindenki számára befogadható művekből állítjuk össze előadásunkat. A jazz, a swing, a pop világából válogattunk. Eddig 3 darabot tanultunk, még 2 művet szeretnénk következő fellépésünkig begyakorolni.

Mennyire zökkenőmentes a művek tanulása?
Keményen dolgozunk, de a gyerekek nagyon pozitívan állnak a munkához. Emellett nagyon ügyesek, jól képzettek, rendkívül együttműködők kivétel nélkül mindegyik, de ne csodálkozzunk rajta, hiszen zenészek!

Mi a neve a zenekarnak?
Ezt még nem tudtuk kitalálni. Szívesen fogadjuk az ötleteket bárkitől erre vonatkozólag.

Hol hallhatjuk a zenekart?
Az iskola rendezvényein, jótékonysági koncertjein lépünk fel. Legutóbb február 22-én a Mátyás-napi ünnepségen hallhattak bennünket az érdeklődők.

Milyen távolabbi terveik vannak?
Erről nem igazán tudok nyilatkozni, mert a hosszú távú működésnek személyi, és időbeni vonzatai vannak. Egyelőre a jelennel foglalkozunk, azzal, hogy minél színvonalasabb előadásokat halljon tőlünk a közönség.

Reméljük, minél többen lelik majd örömüket a zenekar játékában. További jó munkát, sok sikert a fellépésekhez!

Cseri Petra (12. b)

Interjúk tanárainkkal

Lehel László testneveléstanár:
Kedves Tanár Úr, mióta dolgozik az iskolánál?
1984 nyarán kerültem ide.

Mesélne nekünk a diákkori élményeiről?
Gimnáziumba ide jártam, a Mátyás Király Gimnáziumba, de akkor még más volt az iskola neve, majd később a TF-re (Testnevelési Főiskola).
Szerettem ebben a gimnáziumban tanulni, szerettem az iskolát, a tanáraimat, a közösséget, családias volt a légkör. Délutánonként sokszor maradtunk az iskolában focizni, beszélgetni, akkor ezt könnyebb volt megtenni, mint most, mivel ma a diákok jobban le vannak terhelve. Sportoló lévén gyakran képviseltem az iskolát különböző versenyeken.

Miért választotta a tanári pályát?
Édesapám is tesitanár volt, és ahogy ő bánt a gyerekekkel, köztük velem is, példaértékű volt. Mikor rájöttem, hogy tehetségem van a sporthoz, és bíztattak a tanáraim is, akkor döntöttem el, hogy tesitanár akarok lenni.

Milyen eredményeket érnek el a tanítványai?
Nagyon sok megyei bajnoki címet szereztünk, országos elődöntőkön és országos bajnokságokon is jó eredménnyel szerepeltünk. Több diákolimpiai bajnokot sikerült kinevelnem, és mindegyikőjükre nagyon büszke vagyok. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy sok diákkal sikerült megszerettetnem a sportot.
Nemrég számoltam össze, hogy amióta tanítok, azóta kb. 10 testnevelő tanár került ki a kezeink közül. Aki nálunk teljesíti a követelményt és van akaratereje, azok mind remekül megállták a helyüket a főiskolákon, egyetemeken.

Németh László fizika, matematikatanár:
Kedves Tanár Úr, mióta tanít iskolánkban?
1985. aug. 16-án vettek fel az iskolához.

Hol töltötte középiskolás éveit?
Középiskolába a székesfehérvári Gép- és Híradásipari Technikumba jártam, majd ezt követően az ELTE-re. A középiskolai és az egyetemi éveim alatt sokat sportoltam pl.: tájékozódási futás, úszás és természetesen a foci. Szívesen motoroztam a barátaimmal, szinte egész Magyarországot bejártuk, sőt eljutottunk még külföldre is. Igazán jól teltek ezek az évek.

Miért választotta a tanári hivatást?
Főleg személyes okokból. Az általános iskolában tanáraim közül óriási hatással volt rám Papp Károly, aki nagyszerű ember és kitűnő pedagógus volt. Ő szerettette meg velem a matekot, a fizikát és a kémiát, bár az is igaz, hogy engem mindig is a reáltárgyak vonzottak. A középiskolai tanárom, Cseh István is rendkívüli egyéniség volt, az ő hatására döntöttem el, hogy én is tanár leszek.

Beszélne nekünk az iskolai munkájáról, versenyeredményeiről?
20 éven keresztül voltam osztályfőnök. Számos tanítványomat, akik a matek, fizika iránt érdeklődtek, készítettem fel versenyre. Ezek közül jó páran az országos döntőig jutottak (Arany Dániel, OKTV, Mikola).
Emelt szintű fizika és matematika órákat tartok, ahol igyekszem a tanulókat úgy felkészíteni, hogyha bennük is megvan a megfelelő akarat és a szorgalom, akkor biztosak lehessenek a sikeres érettségiben és felvételiben. Sőt az egyetemeken is megállják a helyüket. Ezt igazolják a már végzett diákjaim visszajelzései is. A Műszaki Egyetemen tanuló tanítványaim közül többnek azt mondták: „Könnyű neked, mert te Fonyódról jöttél!”

Bognárné Huzsvai Cecília német nyelv szakos tanárnő:
Kedves Tanárnő, mióta tanít az iskolánkba?
2001 decembere óta dolgozom az iskolánál.

Hová járt középiskolába? Mesélne nekünk a diákéveiről?
Mezőberénybe jártam két tannyelvű gimnáziumba, és aztán az ELTE-re. Ezen évek alatt kollégista voltam, és a közösség mindig nagyon fontos szerepet játszott az iskolai évek alatt éppúgy, mint most. Föci faktos is voltam, és kihasználtam az utazási lehetőségeket is, mint pl. a diákcsere és sítábor, ahonnét sajnos begipszelt lábbal jöttem haza.

Miért választotta a tanári pályát?
Engem a igazán a nyelvek érdekeltek, és aztán kialakult bennem, hogy később ennek a tanításával foglalkozzak.

Volt osztályfőnök?
Igen, a mostani 13. D-seknek voltam az osztályfőnökük, most pedig a 9. A-soknak. Az osztályközösség nagyon jó, többen voltak magyar versenyen. Vannak sportolóink, stúdiósunk, zenészünk, akikre nagyon büszke vagyok.

Köszönjük a válaszokat!

Szekeres Attila történelemtanár:
Mióta tanít iskolánkban?
1987-ben kezdtem el tanítani a fonyódi gimnáziumban, ekkor még a debreceni Kossuth Lajos Egyetem hallgatója voltam. A gimnáziumba kerülésemkor Haydu Olivér történelem tanár lett a mentorom, aki segítséget nyújtott a módszertan gyors elsajátításához.

Miért ezt a pályát választotta hivatásul?
Családunkban nem volt hagyománya a tanári pályának, nem alakult ki bennem elhívatottság sem a gyerekek névelérésre. Általános iskolás korom óta érdekelt a régészet, ami a történelem egy szelete. Az egyetemre történelem szakon kerültem be, ahonnan félév elteltével átmehettem volna régészeti szakra. Azonban addigra már megfogott a légkör, és olyan jól éreztem magam, hogy „vettem a kalapom” és maradtam. Azóta is hobbi szinten él bennem a régészkedés szeretete, a legtöbb könyvet is ebben a témában olvasom.

Lát-e különbséget a régi és mostani diákok között?
Véleményem szerint, mivel régen felfutó ágban volt a jogi pálya sokan kényszerültek arra, hogy felvegyék a történelmet fakultációnak. Azóta a jogi pálya telítődött, tehát értelemszerűen évről-évre csökken a történelem fakultációt választók száma. Megjegyezném még, hogy a hozzáállás ugyan olyan jó most is, mint régen, csak talán csökkent az információéhség.

Volt-e olyan diákja, akit megszállottként érdekelt a töri?
Most hirtelen két kiemelkedő diákot tudnék említeni, igaz már mindketten elballagtak. Az egyik Reichenbach György, a másik Szabados Gábor, akik ebben a tantárgyban átlagon felül teljesítettek.
Minden évben évfolyamonként van egy-két olyan diák, aki a történelem megszállottja.
Fontos dolognak tartom, ha valaki egy irányban elkötelezett, de az az igazán egészséges, ha valaki többcentrumú, vagyis szélesebb érdeklődési területtel rendelkezik. Itt gondolok a tanórán kívüli tevékenységekre is. Akár például a színjátszás, sport, zene és egyéb területen. Hihetetlenül nagy a nevelő hatásuk.

Szívesen vesz részt a diákjaival történelemversenyeken?
Régebben többször vettünk részt OKTV versenyen, néhány esetben egészen jó eredménnyel tértünk haza.

Milyen kedves élményei voltak az iskolában?
Számomra nagyon szórakoztatóak a fordított napok rólam szóló paródiái, amin soha sem sértődöm meg. Nagyon szép élmény számomra, amikor részt veszek a különböző rendezvények előkészületeiben, próbáiban. Jól érzem magam a gimnáziumban, köszönhető ez a kitűnő igazgatónőnek, és a kiváló kollégáknak is.

Köszönjük tanár úrnak az interjút!

Fekete Ádám (9. c)

“Fizikus szeretnék lenni, és a NASA-nál dolgozni”

Ötödikes lehettem, amikor érdeklődési körömbe bekerült a csillagászat. Azonban később figyelmem a fizika felé fordult. Ez első fizikaórára úgy ültem be, hogy fizikus leszek, és így megvolt a motiváció a tanulásra.

Amikor bekerültem a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumba kilencedikesként, még nem igazán értem el jó eredményt, azonban ez nem vette el a kedvemet, sőt inkább arra buzdított, hogy még többet tanuljak. Ennek meg is lett az eredménye a 10. osztályban 100%-os eredménnyel jutottam be a Mikola fizikaverseny második fordulójába, és innen a 4. legjobbként tovább az országos megmérettetésre. Ezt a versenyt Sopronban rendezték, ahová Hecz Gáborné tanárnő kísért el. Itt országos 19.-ként végeztem. Még sok versenyen szerepeltem igen szép eredménnyel.

Az idén Németh László tanár úr segít a felkészülésben, én bízom a jó eredményben. Ettől az évtől összevonták a fizika OKTV-t, harmadikos és negyedikes tanulókat együtt értékelik, ez már megnehezíti egy kicsit a dolgomat, de már a második fordulóban továbbjutottam, így reménykedem, hogy az országos versenyen is megmutathatom tudásomat.

Nem a gazdagságért, a hírnévért dolgozom ennyit, hanem azért, mert szeretnék fizikus lenni, szeretnék egyszer majd a NASA-nál dolgozni, mert érdekel az űrkutatás. Ezek mellett még egy célom van, hogy boldog családban élhessek.

Iván Dávid (11. c)