Az úszás

Mindenki annyira vidám. Akármerre nézek, csak mosolygó arcokat látok. Várják, hogy a kellemesen hűvös víz a testükhöz érjen, és oldódni tudjanak benne.

Miért nem mosolygok én is? Nem igazán tudom. Állok megbénultan, várom, hogy a csengő megszólaljon végre. Túl akarok lenni az egészen.

A teremben meleg van, a vízből felszálló pára betölti az egész teret. Látom, hogy másoknak mennyire jó érzés a forróságban állni. Az érzésüket csak a kellemes víz fokozhatná, amelyet hamarosan meg is érezhetnek: átadhatják magukat a lágy simogatásnak, elmerülhetnek, felhőtlenül szórakozhatnak, igazán élhetnek…

Rajtam kívül mindenki úszkál már, egyedül állok a medence szélén. Egy cseppnyi melegséget sem érzek, mert a szívemből kiáradó jéghideg érzések az egész testemen végigsújtanak. Vacognak a fogaim. Reménység önt el, hogy a víz majd jó barátom lesz, s kimossa az életemből a sötét foltokat.

Bármennyire is szeretném őt, félek tőle. Először csak leülök a medence szélére, a lábamat lógatom a boldogságba. Amint a lábujjam alámerül, gyorsan ki is rántom. Rájövök arra, hogy túl elbizakodott voltam: jobban meg kellett volna ismernem. Ő is hideg volt, s nem segített rajtam semmit.

Lélekben fel is adtam, legszívesebben kisétálnék, felöltöznék és hagynám az egészet. Mégis látom, ahogy hullámzik, érzem, ahogy hívogat. Nem tudok ellenállni. Egy idő után talán megszokom, és valóban kellemes lesz ez az egész. Mielőtt meggondolhatnám magam, a vízbe ugrom. Egy pillanat kellett csak, és meg is szoktam a víz hőmérsékletét, amely hűvösből gyorsan forróra váltott. Ezek szerint nem akarta, hogy lassan kóstoljak bele, azt szerette volna, ha rögtön, fejestől elmerülök benne.

Hihetetlenül jó érzés. Úszkálok körbe-körbe, nem törődöm senkivel. Csak én vagyok és a víz.

Az elfáradt gondolataim elkezdtek kiszökni a fejemből. Nem szabott gátat semmi az érzéseimnek. Felhőtlenül érezhettem, anélkül, hogy bármilyen társadalmi kötelesség a vállamon lett volna. Nem érdekelt senki véleménye; mindenki azt gondolhat, amit akar. Én csak úszkálok, úszkálok békésen. A víz eltakar mindenki elől. Amíg félni szoktam, hogy valaki megláthatja a mélyen titkolt érzéseimet, most nem félek. Rengetegen voltunk a medencében, mégis jobban egyedül voltam, mintha magányosan félrevonultam volna – gondolkodni.

Átúszom az életemet. Találkozok a csalódásaimmal és a büszkeségeimmel. A szerelmemmel.

Túlságosan is elérzékenyülök. Megpróbálom eltakarni az arcom, hátha valaki megláthatja az éppen kicsorduló könnycseppemet, amint az arcomon végigsiet. Szerencsére a víz most is segít. Finom kis hullámaival lemossa az arcom, mintha azt akarná üzenni, hogy nem kell szomorkodni, nem kell sírni: én itt vagyok neked.

Lassan az óra végéhez közeledünk. Fáj belegondolni, hogy itt kell hagynom a barátomat. Jobban megszerettem, mint bárkit eddig.

Nem, nem és nem! Maradni akarok, örökre! Hiába tudom, hogy esélytelen…

Az úszkálástól meggyengült tüdőmre a kellemes és lágy víz most vasgolyóként nehezedik. Mintha jelezni szeretné, hogy bármennyire is akarsz maradni, ideje menned. Én imádom és tisztelem őt, ezért nem ellenkezem a parancsának. A végszót jelző síp után kimászok a medencéből, s az öltöző felé igyekszem. Egy utolsó pillantást vetnék még a vízre, de félek: a búcsúzás fájdalma ismét egy könnycseppet  varázsolna az arcomra, s a víz többé nincs itt nekem, hogy letörölhesse.

Így csak sóhajtok egyet, és indulok megtörölközni. Letörlöm magamról a szelídség és a gyengeség utolsó cseppjét is, hiszen vár a vad világ.

Bendegúz

Üres lapok

Üzenet az 50 év múlva gimibe járóknak

Becsöngettek. Mindenki a nyitott teremajtó előtt állt és várta az első órát. Fesztelen beszélgetés töltötte meg a hosszú folyosókat. Az egyik ücsörgő széleset suhintott a karjával a levegőben, hogy Őt is bekapcsolja a beszélgetésbe és odahívja közéjük, de Ő csak meglebegtette a vaskos papírkupacot tele évszámokkal a másik felé, majd visszafordult. Akart még valamit mondani neki. Önkéntelenül megrezzent a lába, mintha nem Ő irányítaná és el akarna indulni, de megérkezett az irodalomtanár. Előtte elhaladva az összes diák széles vigyorral köszönt kisebb vagy nagyobb Jó reggelt-et, majd elnyelte őket a terem. Kivéve Ő nem nézett senki szemébe. Ő a földet bámulta és cipelte a táskáját. A füzettel a kezében állt a sor végén, egyedül. Motyogott, mint mindig szokott. Csak valamit bambán, üres tekintettel, maga elé.

A táskák és a diákok elterültek a padokban. Álmos, homályos tekintetek vándoroltak a szoba falain csüngő képeken, várták, hogy hasson a kávé. Néhány ásító száj elé röppenő kéz mozdult, majd érezték, ahogy a koffein elkezd vándorolni az ereikben. Valaki az órarendjére nézett, majd savanyú képpel megdörzsölte résre nyitott szemeit. „A negyedik óra történelem.” A gyomrok lecsendesültek a pár perce elfogyasztott croissant-ok nyomán és mindenki, ha nem is kicsattanó boldogsággal, de a megelégedettség nyugalmával nyugtázta magában, hogy megint elindult egy újabb szerda.

Bővebben…

Töröcske irodalmi termése

Hamupipőke másképp

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag bróker, akinek volt egy lánya, Hamupipőke, a felesége viszont már nem élt, s mivel ketten nem tudtak mit kezdeni a sok pénzzel, ezért újraházasodott. A nőnek, akit elvett, volt két lánya, akiknek minden álma egy-egy mellplasztika volt, de sajnáltak erre költeni, így rá kellett beszélniük az anyjukat az esküvőre.

Nemsokkal a lagzi után az apát olasz maffiózók végezték ki, s Hamupipőke egyedül maradt mostohacsaládjával. Eddig jóformán egy darab pirítóst sem tudott elkészíteni, most viszont, ebben az új állapotban még a WC-t is neki kellett pucolnia, csakhogy durvább dolgokról említés ne essék. Nem sokáig bírták a műkörmei, de ez még nem is lett volna baj, viszont az, hogy a haját csak minden másnap tudta kivasalni, enyhe depressziót okozott neki, s már-már azon gondolkodott, hogy a család kasszájából csen el némi pénzt, hogy problémájával szakemberhez fordulhasson.

Történt egyszer, hogy a polgármester fia házibulit rendezett, szinte az összes menő arcot és lányt meghívta. A nagy eseményre hivatalosak voltak Hamupipőke testvérei is, persze csak azért, mert drága anyukájuk lefizette a party szervezőit. Hamupipőke részére, a mostoha utasítása szerint nem érkezett levél, ezért nagy bánatában inkább fagyit majszolva elindult sétálni. Amint az utcákat rótta, találkozott egy hajléktalannal, aki bormámoros állapotában táncolgatott az utca közepén, s mikor meglátta a lányt, jajveszékelve elfutott üres üvegét hátrahagyva. Hamupipőke véletlenül belerúgott az üvegbe, az pörgött néhányat, s mi történt, hát pont a polgármester fiának tucc-tucc zenéjétől hangos házára mutatott. Mi sem lehetett volna világosabb jel ennél, fogta magát Hamupipőke, s bement. A nagy zsivajban szinte senki nem vette észre őt, kivéve a házigazda, aki úgy megörült, hogy rögtön táncra kérte. Mikor aztán eljött az éjfél, a lánynak mennie kellett, mert eszébe jutott, hogy be kéne jelölni a fiút “fészbukon” minél előbb. Sajnos a hatalmas rohanás közepette, beleragadt a fél pár gumibakancsba az udvaron lévő sárba, így inkább eldobta a másikat is, hogy ne nézzék teljesen lököttnek.

Másnap aztán jött a fiú Hamupipőkéhez, hozta a bakancsait, amiben persze benne volt a lány neve és teljes címe, s megkérte, hogy legyen a barátnője. Hamupipőke igent mondott, hisz nincs is menőbb dolog, mint a polgármester fiának a barátnője lenni. A mostohaanya és a testvérek dúltak-fúltak irigységükben, de ez a boldog gerlepárt egy cseppet sem zavarta, gondoltak egyet, kiköltöztek Svájcba, ahol Hamupipőke végre megcsináltathatta a műkörmeit, és végül 3 hét után szakítottak, majd minden ugyanúgy ment, mint előtte.

Kozma Dorina

Nyomokban Hamupipőkét tartalmazhat

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer az Atlanti-óceánon túl, a Csendes-óceánon innen, egy USA nevű országban egy Paris nevű lányka. Ezt a lányt szülei egészen pici korától kezdve a jómódhoz szoktatták, fényűző életmódot biztosítottak neki, valamint annyi pénzt kuporgattak össze kevésbé becsületes munkából, hogy az kitartott volna még több generáción keresztül. Ezért a kis hölgy mindent megvehetett magának, amire csak vágyott: több szekrény ruhát, méregdrága autót és telefont valamint minden egyebet, amit ő létszükségletnek gondolt.

Hanem aztán – belerondítva ebbe az idillbe – elérkezett az érettségi napja a kevésbé eszes, mondjuk ki: butuska nebulónak, akinek nem sikerült teljesíteni a matematika vizsgát. Hiába magyarázta otthon, hogy az osztályelsőnek is csak négyes lett, a szülei ezt nem tolerálták, és ráparancsoltak, hogy a nyári szünetben újságot kell kihordania az egyik népszerű diákokat foglalkoztató cégnél. Paris ezt kissé zokon vette, de nem ellenkezhetett, ha szeretette volna még egyszer viszontlátni a gyönyörű ruháit. Ezért hát – hogy megkönnyítse dolgát – beszerzett egy görkorcsolyát, amivel könnyebben megteheti a hosszú távolságokat. Ám kis idő múlva a lába vízhólyagos lett, és megfájdult a dereka is, hiába kente Fastum-géllel. Ezért úgy döntött, mindennap keres magának egy fiatal fiút, aki kiviszi helyette az újságokat a kijelölt helyre, ő pedig beül a közeli McDonald’s-ba vagy Burger Kingbe egy ebédre. Az önjelölt udvarlók ezt epekedve megtették, a szülei pedig nem is sejtették a turpisságot.

Nyár végén a leányzó kézhez kapta a fizetését, és a szülei könnyes szemmel nézték végig, amint az egészet elkölti egy 1000 dolláros karórára. Nem bánták, hiszen legalább a munkába belekóstolt magzatjuk, ha a pénzzel még nem is tud bánni.

Ezt követően Hilton még elkényeztetettebb lett, kapott többek között egy új mobiltelefont, aminek a PIN-kódját le kellett írnia egy lapra, amit mindig magánál tartott, hiszen a matek nem volt az erőssége. Naphosszat bömböltette a hifitoronyból Lady Gaga legújabb slágerét, és minden szerdán késő estig fent maradt, hogy meg tudja nézni a Dr. House és a Született feleségek e heti részét. Ekkorra már negyedszer olvasta az Alkonyat-sorozat köteteit, és már fejből tudta, mint mond Edward Bellának az első részben a tisztáson.

Ez idő tájt hozta a hírt apukája, hogy cége egy előkelő debüntáns bált szervez a fiatal, befolyásos szülők gyermekeinek. Ezt a jeles eseményt természetesen az ifjú Hilton örökös sem hagyhatta volna ki, és lázasan készülődött a nagy estére.

A bál estéjén már minden készen állt, Viszont az ifjú hölgy eléggé el volt fáradva, mert előző este fél tizenkettőig nézte a Vámpírnaplók aktuális részét, ezért nem aludt túl sokat. Az eseményen mindenki az ő kegyeit leste, és neki meg is akadt a szeme egy rémesen gazdag fiatalemberen, akivel hogy, hogy is nem összekeveredtek a táncparketten, és késő éjszakáig mulatoztak. Ekkor viszont éjfélt ütött az óra, és eszébe jutott, hogy muszáj hazamennie, mert ha nem ér haza, a szülei szobafogságra fogják ítélni. A fiúnak otthagyta az MSN-címét, hogy azon bármikor keresheti, de a nevét nem árulta el. Harmadnap reggel Paris éppen a Facebook-adatlapját nézte, és meglátta, hogy egy számára ismerős fiatalember ismerősnek jelölte, ezért visszaigazolta a kapcsolatot. Öt perc múlva megjelent az első like-olás, majd a második és a harmadik. Ezután tudta, hogy cselekednie kell, felvette vele a kapcsolatot MSN-en is. Órákat beszélgettek a webkamerájukon, és szépen lassan egymásba szerettek. Tudták, hogy szüleik is támogatni fogják a kapcsolatukat, hiszen mindkét család az amerikai társadalom legelőkelőbb rétegébe tartozott.

Következő reggel csengőszó hallatszott a Hilton-ház ajtajánál. A fiatal Paris nyitott ajtót, és meglepetten vette észre a Nagy Ő-t, aki letérdelt előtte, és egy gyönyörű aranygyűrűvel megkérte a kezét. Természetesen boldogan mondott igent, és a házasságra az apja is áldását adta.

Héthatárra szóló lakodalmat rendeztek nekik, ahol a pohárköszöntőt Barack Obama mondta, és a YouTube élőben közvetítette. A zenét Whitney Houston szolgáltatta, és mindenki fergetegesen szórakozott. Ezután egy gyönyörű kislányuk született, aki valószínűleg ugyanolyan elkényeztetett lesz, mint az anyukája, de azért boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Gyurka Nikolett, 11. B

Egy vers magamnak

Csend, csend, csend! Majd irtózatos és állati üvöltés
Kicsi szived összeszorul, kicsi lelkeden hatalmas seb.
Reszketsz, félsz! Sírni akarsz, könnyeid viszont elapadnak.

Az éjjel nem jön álom a szemedre.
Jobb is, mert ma este nem alhatsz, nincs nyugvás.
Menekülsz, mezítláb járod az üres utcát.

Még nem gyűlöl szíved, csak megkövesedni kezd.
Folyó patak, édes víz, mely megnyugvást visz.
Csönd, száz fogadalom, és már csak a kemény kő pattan ujjadon.

Lépcső, lépcső, hosszú út, nyikorgó kapu, fénylő hold.
Majd elalszol, becsukod szemed, fátyol hullik, apró álom.
Hideg kő mindent megfagyaszt, vacogsz, és egyben szótlan vagy.

Kicsi lábad, kicsi kezed, kicsi csontod, kicsi szíved.
Már minden megfagyott, már tudod, hogy szenvedni fogsz.
Pár perc, fénylő csillagok! S puha párnán ismét elnyom az álom.

Töröcske irodalmi termése

Töröcskei tábor

Ha szeretsz rajzolni vagy túrázni,
Akár irodalmazni,
Itt a helyed, velünk lehetsz.
Mert itt lenni élvezet!
Remélem, látjuk még egy párszor,
Mert szuper ez a tábor!

Kasztl Ágnes

A töröcskei tábor

Töröcske szigetén teljes a nyugalom,
De mégsem öl meg az unalom.

Aki hosszú túrán elfáradt,
Annak láb majd’ leszakadt.
De mégis élvezte, mert
A sok, szép tájért megérte.

Volt, aki Robinson történeten agyait,
De végül a fáradtságtól az agya nem vette a kanyart.
De mégis élvezte, mert az Izgalmas feladatokért megérte.

S ha ez nem volt elég,
Hat órán át rajzolgattunk.
A szemünket is kifacsartuk,
De még mi is élveztük,
Mert mikor a művünket befejeztük,
Elégedettek lehettünk.

Kalandozhatsz a Robinson-szigeten képzeletben
Vagy Töröcske szigetén az ösvényeken
Esetleg festegetve.
A tábor ilyen, ne légy meglepve!

De van itt tollas, pingpong vagy ott az ágy,
Tényleg hadd aludjak má’!
Töröcske másodszor is igazán király!

Vajda Emília

Tábori pezsgés

Magasodó lombos fák,
Tetejükön vígan dalol a madár
Mi meg este filmet nézünk,
Néha közben megéhezünk.

Kukurikú, Kukurikú,
Énekli reggel egy férfiú,
Ezután a táborlakók esznek -,
Egy-ketten csak mézet.

Túrázunk és rajzolunk sokat,
Az irodaImasok sem lustálkodnak.
Késő este vár az ágyad,
Ha nem hiszed, utánajárhatsz!

Göncz Emma

A táborozás

Kakasszóra ébredünk reggel,
Császárunk üvölt nagy kedvvel.
Reggelire lekvár, vaj, méz, kenyér,
Miközben darazsak támadása ér.

Ha túljutottál a korai megrázkódtatásokon,
Akkor Kesével nyargalhatsz túl árkon-bokron.
Zsülivel ostromolhatod a rajzlapokat,
Vagy Eszterrel rongyolhatod a sorokat.

A sok vígság közt legyen gondod az ebédre,
Különben korgó gyomorral nézel a délután elébe.
A vacsoránál jó kedv és jó kaja,
Bár akad, aki mindezt éjfél utáni falja.

A virrasztás nem ajánlott,
Csak ha pár jó film adott.
„Csokoládé”-val „Az élet szép”,
Főleg miután mindenki „Betép!”

Szökendi Zsuzsanna