Töröcske

Idén is megszervezték tanáraink a töröcskei tábort, amely tavaly nagyon sikeres volt Örömmel vágtunk neki az új kalandoknak a régi ismerősökkel és az új barátokkal. A tábor jelszava ezen a nyáron is a köztünk már szállóigévé vált: “Művészet a természetben, természet a művészetben”.

A tábor a Töröcskei-tó partján terül el, nem messze Kaposvártól, mégis kicsit elzárva a civilizációtól. Szerintem mindenki nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy az a legcsodálatosabb az egész helyben, hogy messze vagyunk a város zajától. Itt igazi madárfüttyre ébredhetünk, és nem az autók zajára, a levegő tiszta, árnyékot a hatalmas fák adnak, és nem a földből kinőtt betonrengeteg.

2009torocske1

Az idei évben már kicsit rutinosabbak voltunk. Minden nap saját magunknak főztünk Keserű Zoltán tanár úr vezényletével. Délelőttönként megkezdődtek a foglalkozások, és kisebb-nagyobb szünetekkel egészen estig tartottak. Lengyel Zsüliett tanárnő rajzosaival a tó partján kereste az ihletet és sikeresen meg is találva rengeteg gyönyörű alkotást készítettek. Idén kevesebben mentek túrazni, mégis mindig akadt egy-két ember, aki hátára vágva a tarisznyát bátran elindult a környék felfedezésére. Halvax Eszter tanárnő és az irodalomkedvelők délelőttönként Daniel Defoe Robinson Crusoe című alkotását elemezték, napról napra egyre mélyebbre ásva magukat a regény rejtelmeiben. Legelső nap felállítottuk a tábor területén Robinson oszlopát, melyen a hajótörötthöz hasonlóan nap mint nap húztuk a rovátkákat. Az oszlopot saját magunk díszítettük fel, mindenki egy egyedi alkotással gazdagította, valamit itt hagyott emlékül saját magából. Kalandjaink közé tartozott az idén is az éjszakai túra. Lengyel Zsüliett tanámőéknél voltunk vendégségben, majd elemlámpával vágtunk neki az éjszakának Zselickislakról a táborba. Elzártan a civilizációtól az erdő középén egészen más lesz az ember.

2009torocske2

Furcsa így kimondani, hogy nyár közepén tanultunk, pedig így volt. Regényt elemeztünk és feladatokat oldottunk meg. Mégis egészen más volt. Mindössze négyen hallgattuk a tanárnőt az árnyas verandán és gyarapíthattuk tudásunkat.

Nem volt ott egy egész osztály hatalmas feszültsége, a monoton iskolapadok és a szigorú iskolaépület sem. Szabadok voltunk, bátran beszélhettünk és kérdezhettünk. Mindenre volt idő, semmi nem sürgetett minket. Sajnos mégis gyorsan közeledett a hazautazás napja. Hamar elrepült ez az egy hét miközben rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Még mindig emlékszem a sok nevetésre, a kihagyhatatlan pingpong játszmákra és a közős filmes estékre. Az idei tábor is nagyon jól sikerült, mindannyian kimondhatatlanul jól éreztük magunkat.

Kelemen Judit, 12. c

Egy vers a töröcskei táborból

Nem hinném, hogy tévedett Rousseau,
Mikor kimondta: természetnél nincs szebb szó.
Csokonai tudta pontosan,
Csak szabadban tanul a gyerek boldogan!

Itt vagyunk mi tehát Töröcskén,
Gyönyörűbb hely nincsen tán a Föld kerekén,
Minden jó itt, mint a mesében,
Én bizony idejönnék Füles helyében.

Míg pókerezhetsz valahol bent,
Addig a nótát húzza a Kese Blues Band,
Túrázni csodás a környéken,
Zsüli tanárnő megmutatja képekben!

Csinálj, amit csak Te szeretnél,
Barátokkal jobb helyen nem is lehetnél!

Bózsing György (11. c)

Tábor a Töröcskei-tó partján

Ismerkedés, új barátok, szórakozás, remek hangulat és kiszakadás a megszokott környezetből egy, vagy akár két hétre is. Szerintem nemcsak nekem jelenti ezt egy nyári tábor, én mégis idén voltam először. Nem bántam meg.

Augusztus második hetében egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb a töröcskei tó melletti tábornak köszönhetően. A legközelebbi város, Kaposvár, háromnegyed órás gyalogútra volt a tótól, de az elszigeteltségért bőséges kárpótlást nyújtott a természet, a maga kisebb-nagyobb szépségével.

Három tanár szervezésének, és munkájának, valamint a Mátyás Király Gimnáziumnak köszönhettük ezt az egy hetes aktív kikapcsolódást: Lengyel Zsüliett és Halvax Eszter tanárnőknek, valamint Keserű Zoltán tanár úrnak. Nélkülük aligha valósulhatott volna meg a gimnázium első nyári tábora, ami reményeink szerint nem lesz egyben az utolsó is.

Tizenöt társammal együtt egyénileg választhattuk ki, hogy melyikünknek éppen az adott napon mihez volt kedve. Lehetett túrázni Keserű tanár úrral (a táv minden nappal hosszabb lett), aki dacolt a perzselő nappal, a harminc fokos hőséggel és a vendégmarasztaló csalánossal. Megláthatták a természetben a világ egy másik, új és szebb oldalát, amihez kitűnő hangulat is társult. Délelőttönként Halvax tanárnő lánya, délután pedig Lengyel tanárnő vette fel a harcot a lusta művészpalántákkal, akiket rajzbakokhoz „parancsolva kényszeríttetek” festésre, illetve rajzolásra. Aki ezek közül egyikhez sem érzett magában elszántságot, vagy tehetséget, az elmerülhetett a szépirodalom kavalkádjában Halvax tanárnővel.

Az egész napos „megfeszített” munka után ismét lehetett választani, hogy ki mivel töltené álmatlan óráit. Voltak, akik gitároztak, beszélgettek és énekeltek, mások filmet néztek vagy pókereztek, esetleg körbesétálták kicsit a tavat egy zseblámpa segítségével, és szívbajt hoztak a horgászokra. A kisebbek már éjfélkor megrohamozták ágyaikat, és félórányi pók-irtás után aludni próbáltak. A hiperaktívabbak hangját legjobb esetben fél háromkor már nem lehetett hallani. Mindez annak volt köszönhető, hogy nem lett meghatározva a takarodó időpontja, s ezt kihasználva olyan is előfordult, hogy páran átvirrasztottak egy-egy éjszakát, kísértetekként bolyongva a tábor faházai között.

Az esti túra alkalmával voltunk talán csak fönt egységesen. Mindenki bevetette magát Keserű tanár úr nyomában a sötét erdőbe, majd Kaposvár külvárosába, s jókedvünktől volt hangos az utcalámpákkal megvilágított járda. Visszatérésünkkor késői nassolással és gitározással fogadtak minket, mi pedig örültünk, hogy elesett bajtársaink száma meghaladta, de el nem kerülte a nullát. Ez hatalmas sikerélményt jelentett.

Délelőttönként kettőig volt lehetőségünk megemészteni az ebédet, és megtanulni normálisan ping-pongozni. Az előbbi zökkenőmentesen zajlott, az utóbbit viszont inkább lehetett röplabdának, semmint asztalitenisznek beállítani – ennek ellenére is remekül szórakoztunk ügyetlenkedésünk közben.

A búcsúest fergetegesre sikerült, habár a tábortűz lehetőségét az erős szél, s később a szemerkélő eső lehetetlenné tette, de így is jól éreztük magunkat.

Ezek az emlékek viszont közel sem lettek volna ilyen nagyszerűek, ha nem játszottak volna közre bennük azok a diákok és tanárok, akik eljöttek a táborba. Ilyen remek, spontán verbuválódott csapatnak még egyszer sem lehettem a tagja, és már csak ezért is megérte részt venni ezen a nyári eseményen. Olyan hangulatot teremtettünk rögtön az első napon, amit semmihez sem lehetett hasonlítani, és ami egész héten kitartott.

Ezek után kíváncsian várjuk, és várom, hogy a jövő évi tábor felül tudja-e majd múlni az ideit. Egy biztos: nem lesz könnyű, mivel magasra tettük a mércét, de a többiekkel együtt biztos sikerülni fog.

Írta: Szökendi Zsuzsanna (12. a)
Segítettek: Kelemen Judit (11. c), Cseri Petra (11. b)

Az élményt és a tartalmat adta a töröcskei tábor minden résztvevője.