Különös az életideálod

Kép 

Különös az életideálod,
régóta keresed a szépet, a jót,
a meg nem foghatót,
de sehol nem találod…
Először azt hitted, benned van a hiba,
de rájöttél, hogy csak a világ olyan fura.
Kérdezted magadtól: én változtam-e meg, vagy a világ?
A válasz gyorsan előbukkant, s máris tudtad: ez nem a te hibád.
Gondoltál rá, hogy elfelejtsd a múltat,
de bárhogy is próbáltad, úgy tűnt, kaput nem csukhatsz,
régi égi jelet le nem moshatsz.
Nem tudtad, mit tegyél, egyedül voltál,
senki sem segített, újra magadra maradtál.
Mert különös az életideálod,
régóta keresed a szépet, a jót,
a meg nem foghatót,
de sehol nem találod…

Levendula

Reklámok

Ősz

Ősznek szava nem csendes,
ősznek ege napmentes.
Ősz az, mi követi nyarunk,
s egyre színesebb napunk,
mit magunk mögött hagyunk.
Úgy hagyjuk, mi lehullik,
majd remegőn elmúlik.

Hajnala néha ködös,
látni nem látsz üstököst.
Napközben eső itatja,
melyet szikkadtra
szívott az augusztusi nap.
Mely úgy szaladt,
mint egy ijedt vad.
ősz

Török Henrietta Kinga (12. A)

Soha el nem felejtem

Soha el nem felejtem
tengerkék szemét,
soha el nem engedem
a két kis kezét.

Soha el nem feledném
selymes illatát,
soha el nem engedném
bársonyos hangját.

Örökre elfeledném
tündöklő arcát,
örökre elengedném
puha kis ajkát.

Örökre elfelejtem
mindegyik percét,
örökre elengedem
a tiszta lelkét.

Tengerkék szemét,
selymes illatát,
tündöklő arcát,
mindegyik percét.

Hiába is.
Én őt soha el nem felejtem.

Bendegúz

Tavaszi vihar

Hazafelé sétálok, szépen lassan, komótosan. Élvezem az ébredező tavasz minden egyes percét.
Egy kis utcában baktatok, melyet lombtalan fák sokasága övez. Hiába nincs fenn a zöld sapkájuk, nem is hiányzik: a tavaszi napsugarak nem égetnek, de nem is fázom. Magukba ölelnek. Éppen annyira töltenek fel melegséggel, amennyire szükségem van rá.
A friss levegőt beszippantva a szívem újra s újra erőre kap. Minden egyes szívdobbanásom után a tél alatt beszürkült értelmem is magasabb szintekre emelkedik. Mint a téli álmából felébredő medve; óvatosan eltűnik az álom a szeméből, hogy a varázslatos tavaszi táj tükröződhessen vissza belőle.

tavasz

Bővebben…

Pilinkél a hó

Könnyű teste földet éri,
mindenki csak őket nézi.
Szél fújja mint bátor vándort,
míg közlekedést nem gátol.
Ráesnek a friss talajra,
amit hó már betakarta.
Mind más alak s forma,
lehullva mind egyforma.
Rájuk lépve ropog recseg,
eltakarva szelíd hideg.
Ha elolvad vízzé válik,
lesz még nagy sár majd az állig.
Lucsok barát nem túl kedves,
tőle lesz majd minden nedves.

image03

Török Henrietta Kinga (11. A)